VM-296 Takarékbetétkönyv

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q102A napokban olvastam néhány idegenszívű hozzászólását az INDEX online-on, akik 56-ban még nem is éltek, de közölték, hogy a magyar csőcselék kifosztotta az üzleteket az orosz tankokkal vívott harcok alatt. Nem igaz ám, hogy a betört kirakatüvegek mögül nem vittek el semmit, ez csak kitaláció.

1956-ban nem létezett bankkultúra Magyarországon. Akinek felesleges pénze volt, vagy gyűjtött valamire, esetleg nyert a lottón, az elment a legközelebbi postára és nyitott egy takarékbetétkönyvet, amibe kézzel beírták, hogy mennyi pénzt tett be, de egyúttal vezettek egy kartont is, amire ugyanazt rávezették, ami a könyvben volt. Nem lehetett tehát hamisítani, mert pénz kivétel alkalmából elővették a karton, amin ugyanaz az összeg szerepelt, mint a betétkönyvben. A kamat pedig egységesen 5 százalék volt. Viszont a betett pénzt csak ott lehetett kivenni, ahol a karton tárolták, vagyis, ahol az ember betette a pénzt. Ezen kívül volt még egy lehetőség, a kiváltott betétkönyv két fajta lehetett. Az egyikből bárki (bemutatóra) vehetett ki pénzt, akár az összeset. A másikból csak az, aki kiváltotta. Kicsit kényelmetlen volt a kezelés, de megtette.

Október 23 után mindenki rohant volna, hogy kivegye a pénzét, mert az akkori lakosságnak voltak negatív emlékei (a mainak már rég nincs), de a pénzkifizetéseket berekesztették. Aztán, amikor kiderült, hogy győzött a forradalom, újra lehetett pénzt kivenni, és persze hosszú tömött sorokban álltak az emberek, hogy hozzájussanak a betétjeikhez. Na és mit csináltak a pénzzel? Miután még élénken élt mindenkiben az 1946 augusztusáig tartó infláció, mindenki rohant elkölteni. Bármit megvettek, csak a forint ne maradjon a zsebükben. Elsősorban a tartós élelmiszereket vásárolták fel, aztán a legszükségesebb használati tárgyakat. Nos, mik ezek? Hát cipő, csizma, ruhák, textíliák, kéziszerszámok, de hiszen tudjátok, amik a túléléshez kellenek. Persze egy idő után az egész hisztériába ment át. A cipő boltokban nem volt felpróbálás, meg ilyesmi. Ide gyorsan azzal a cipővel, nem számít mennyibe kerül, nem számít jó-e a lábamra. Másnapra már nem volt csak nyári szandál, az is csak a raktárból. Nem érdekes, ide vele, akkor is, ha most a tél előtt állunk.

Mire az összes üzlet gyakorlatilag teljesen kiürült, elérkeztünk november 4.-éhez, amikor az orosz tankok megindultak és mindenre lőttek, ami mozgott. A kirakatok valóban betörtek, sőt házfalak omlottak le, üzletajtók szakadtak ki. Valóban lehetett volna lopni, fosztogatni. Nem azt állítom, hogy a magyar becsületes, nem lop, nem fosztogat. Azt állítom, hogy nem volt mit ellopni, mert 10 nap alatt az égvilágon mindent megvettek, még teljesen felesleges tárgyakat is.

Ettől függetlenül, saját szememmel láttam betört kirakatüveget, azon belül egy irkalapot, amin ákom – bákom betűkkel az állt, hogy semmihez se nyúltunk és valóban volt ott néhány tárgy, amit nyilván szándékosan nem vettek be a kirakatból, mert hogyan néz ki egy olyan üzlet, amelyiknek üres a kirakata.

Még egy utolsó szó. A nyomorúság ellenére az a generáció tudott beosztással élni, csak addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért. Majd mindenkinek volt megtakarított pénze, mert a hiánygazdálkodásban pénz van, csak nincs mire elkölteni.

___________________________________________________
___________________________________________________
___________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

5 gondolat erről: „VM-296 Takarékbetétkönyv

  1. OFF A monarchia szüleménye a takarékbetétkönyv, alias Sparbuch. Ausztriában ma is igen gyakori. Egyébként máshol nem nagyon van ilyen, ha jól értesült vagyok. ON

    Köszönöm az érdekes posztot.

  2. Tanulságos azoknak is, akik fosztogatásra készülnek gyűjtögetés helyett.
    Én is végiggondoltam már, hol, milyen boltokban érdemes körülnézni, ha anarchia van, és a pénz nem ér semmit – de aztán eszembe jutott, hogy sosem voltam képes megvédeni magam, nemhogy az események sűrűjében. 😀 Különben is csak olyan dolgok kellenének, amelyekre sosem tudnám összeszedni a pénzt – ha eddig megvoltam nélkülük, talán azután is elboldogulok.
    Szerintem nem a nyomorúság ellenére tudtak takarékoskodni, hanem pont amiatt. Nekem is azóta telik csak meg évente a kukám szeméttel (azaz ennyit “fogyasztok”), amióta nem nagyon van miből fogyasztani, és sokan azt csodálják, hogyan jut mégis ennyi mindenre. Azóta vagyok hörcsög-módban is. Mások kezei közül évtizedeken át úgy folyik ki a pénz, hogy nézni is szörnyű – s minden hónap közepe-vége fele meglepődnek a teljesítményükön. Közben sem örömteli élményeket nem szereznek, sem az élethez, a minimális kényelemhez szükséges tartalékokat. Engem már szinte hidegen fog hagyni, ha egyszer csak kiürülnek az üzletek polcai.

  3. Nagyapámék pont úgy viselkedtek, mint ahogy leírtad, Tibor bá’. Az elején kibökte, hogy háború lesz (és infláció), pénzt kivenni, minden vásárlást előrehozni, anyámnak is előre megvették a télikabátot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük