Tibor bá’ online
A NewScientist helyet adott Tom Lockyer (Los Altos, California, USA) olvasó levelének, amit azért közlök, mert „egy húron pendül” velem.
Negyven évvel színre lépését követően a széles körben elfogadott modell még mindig nem képes feltárni egyes szubatomi részecskék felépítését. Mikor fognak a tudósok rájönni, hogy a kvarkokkal kapcsolatos elképzelések nem állják meg a helyüket? Visszatekintve a kvark modell nem hozott semmi eredményt. A kvarkok csúnyán felsültek a protonnal kapcsolatos legegyszerűbb kérdések megválaszolásánál, mint például tömege, töltése és mágneses momentuma. Ennél is rosszabb, az elméletnek be kellett vezetni a példa nélkül álló tört töltésegységeket, [lásd: ”Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás” 120. Oldalán a második lábjegyzet] és egy csomagban három proton-kvarkkal kellett szembenéznie.
Miután felfedezték az „idegen” kvarkot, valaki észrevette, hogy az egy csomagba zárt három kvark megsérti a Pauli-féle kizárás elvet. Ekkor jött egy elméleti fizikus, aki megkerülte ezt a problémát vörös, kék és zöld kvark erők kitalálásával, amelyek azonnal összeállnak egy színtelen kombinációvá.
Tény az, hogy a kvark modell következetes csődje több esztelen „foltozást” is szült az eredeti elképzelés megóvása érdekében. Példának okáért, hogy a kvarkok összetarthatók legyenek, kitalálták az elképesztő képességgel felruházott glüonokat, melyek távolból erősek, közelről pedig aszimptotikusan szabadok. A kvarkok detektálhatatlanságára feltételezték, ha a glüon húrt megszakítják, a szabad végeken kvarkok alakulnak ki.
A szomorú tény az, hogy a részecske fizikusok leragadtak egy nagyon rossz modell mellett és nyilvánvalóan fenn akarják tartani azt, hogy feleségeik és gyermekeik részére továbbra is megkapják a betevő falatra valót.”
Erre én joggal kérdezhetem meg. Ez lenne a fizika vége? Nem olyan régen a fizikusok meg voltak győződve arról, hogy a fény az éterben terjed. Aztán kiderítették, hogy éter nem létezik. Kitalálták már a 11 dimenziós, membrános, önmagába visszacsavarodott világmindenséget. Újabban egyes fizikusok meg vannak róla győződve, hogy a gravitációs hullám részecskéi, amit persze még nem találtak meg, tömegesen közlekednek. Az összetákolt elméleteikhez kitalálták a fénysebességet meghaladó felfúvódást, a sötét anyagot és a láthatatlan energiát. Újabban a tér-idő az eddigieknél is összevontabbnak deklarált, és folytathatnám a felsorolást.
Nekem úgy tűnik, hogy a fantáziadús elképzelésekkel egyre inkább becsúsznak a kivizsgálhatatlanság, a mérhetetlenség tartományaiba. El nem tudom képzelni, miért merészkednek ilyen messzire, a megfoghatatlanság mögé. Miért nem veszik észre, hogy matematikájuk mögött már nincs emberi ésszel felfogható valóság.
Komolyan meg kellene fontolni, hogy matematikánk egyszerűen alkalmatlan a Világmindenség meghatározására. Miközben egyre kevesebb ember akad a Földön, aki kiigazodna a pillanatnyilag forgalomban lévő elképzelések (ha tetszik elméletek) között.
A newtoni mechanikára felépített, mindennapi tapasztalatainkkal összhangban lévő fizika ragyogóan megállta a helyét egészen Albert Einstein relativitásáig. A téridő és a kvantummechanika bizonytalansága és kétértelműsége már meghaladta az emberi agy felfogóképességét. Innentől kezdve a matematika vette át az iránytű szerepét.
Talán eljött az idő, amikor az emberiség belátja, a Világmindenség megismerésének elértünk a határaihoz, a fizika végső törvénye számunkra örök titok marad. Eddig és nem tovább.
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________
Sokszor nem értek veled egyet Tibor’bá, de ebben teljesen azonos az álláspontunk. Toldozott foltozott nyakatekert absztrakt világmodellünk egy nagy rakás ellentmondást szül,ergo a modell rossz. Lehet hogy jobb lenne egy nagytakarítás a tudományos elméletek között, mert így nem lehet előre haladni… Talán az utolsó állításoddal nem értek egyet, mert csírájában van már jó modell a világra, de még a matematikánk kevés hozzá. Félig laikusként az a legfurcsább, hogy az ősi vallásos teremtés történetek szépen összecsengnek az új fizikai modellekkel. Lehet hogy ez volna a lényeg, és nem a „perselycsörgetés”…
A tudomány világa olyan, hogy születik egy rakás elmélet, a leggyengébbek már az elején kihullanak, legtovább pedig a legerősebbek maradnak, aztán egyszer csak sikerül bizonyítani az egyiket. Így van ez ma, de így volt ez korábban is.
Newton törvényei nagyszerűen használhatók a hétköznapi életben, azonban bizonyos szinteken már nem ad elfogadható eredményt, ezért érthető, hogy továbbléptek rajta. És igen, az átlagember számára nehezen érthetőek már a mai elméletek, sőt az Einsteiniek is, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne továbbra is kutatnia azoknak, akik azért valamelyest képben vannak.
Én például nem tudom felfogni annak hátterét, hogy a sebesség növekedésével az idő lassul, így nehéz is elfogadnom, de ha egyszer sikerült bizonyítani, akkor így van.
A matematika nem egy mesterkélt tudomány, tehát nincs olyan, hogy „matematikánk”. A matematika egy természetleíró tudomány, ami gyönyörűen működik, nem mi hoztuk létre, csak megismertük (vélhetően még nem 100%-osan).
A gond inkább abból adódik, hogy a fejlődésnek köszönhetően már olyan szinten járunk az elméletekben, amelyeket egyre nehezebb a gyakorlatban bizonyítani, de valahol az is érthető – éppen a matematikának köszönhetően -, hogy a fejlődés lassul, ahogy közelítünk a 100%-os fejlettséghez (ha létezik ilyen). Akár 75%-nál, akár 95%-nál járunk, de természetszerűleg lassul a fejlődés az 50%-os fejlettségi szintnél tapasztalhatóhoz képest (ráadásul ebbe az egészbe belezavar a társadalmi rendszer is, de ez itt most irreleváns).
2: +1
Én is „egy húron pendülök” Veletek, de szerintem a matematikával nincs semmi baj, a tudósokkal annál inkább, mivel a kapott eredményeket nem képesek helyesen értelmezni, vagy pedig a saját szájízük szerint értelmezik azokat.
2:
Ezt az ügyetlenül összeollózott irományt kár volt elkövetni. Még nagyobb kár vele egyetérteni. Nem megyek bele a részletekbe,csak annyit: Bizon-bizony a matematikát az Ember találta ki és azért fejlesztette tovább, mert a természeti jelenségeket ragyogóan le lehet vele írni.
A matematika teljesen jó, mert absztrakt. Egy matematikai tézis kritériuma a bizonyíthatóság (axiómarendszeren belül) egy fizikai elmélet kritériuma az ellenőrizhetőség (fizikai létezőkön).
5:
??? Összeollózott? Gondolod, valahol olvastam ezeket?
A matematika – a többi természettudománnyal egyetemben – a természetet írja le. Az összefüggések a természetben léteznek, a matematika gyönyörűen kirajzolja ezeket. A matematikát nem kitalálni kellett, hanem megismerni. A matematikusok nem csak úgy ráaggatták az értékeket a píre, a természetes számra, vagy egyébre, hanem rájöttek azokra. Pitagorasz nem kitalálta, hogy a derékszögű háromszög befogói négyzetének összege legyen egyenlő az átfogó négyzetével, hanem rájött, hogy ez így van. Ezek egyszerű példák, de a bonyolultabb összefüggésekben is ugyanez a helyzet. Azok léteznek, csak fel kell fedni őket.
A természettudományok létjogosultságára és komolyságára a legjobb példa szerintem Mengyelejev, aki úgy alkotta meg a periódusos rendszerét, hogy egy rakás elem hiányzott belőle, mert nem ismerték a korában, de tudta, hogy vannak oda illő elemek vannak, és „lyukakat” hagyott benne.
7.
Én is ezt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy Pitagorasz nem kitalálta a tételét, hanem felfedezte, mint Kolumbus Amerikát. A tétel már „ott” volt. 🙂
5. A matematikában nagyon sok mindent már hamarabb felfedeztek, mire a fizikában is alkalmazták volna. Például Gauss a görbült felületek matematikáját már 100 évvel korábban leírta, minthogy az általános relativitáselméletben használták volna.
5: „a matematikát az Ember találta ki” Vagyis ember nélkül nincs matematika. Eddig OK. Ergo az ember előtt 2 dínó + 2 dínó eredménye nem 4 dínó volt a tízes számrendszerben, hanem bármi lehetett, mert a szabályokat az ember alkotta meg jóval később. 😉
Szóval nem tetszett, amit 5. alatt írtam. Sebaj!
7:
Pitagorász tétele és a pi értéke nem matematika, de ez lényegtelen. A lényeg, hogy először a jelölések, majd a tételek bizonyítása és alkalmazása a matematika. Lássuk csak! Másodfokú megoldási képlet: x=(-b±√(b^2-4ac))/2a
Mit talált ki az Ember?
1) az ismert mennyiségeket az ABC első betűivel jelöl, az ismeretleneket az utolsókkal.
2) A hatványkitevő lehetne úgy, ahogy itt látható, de lehetne másképp is, pl. az ismert vagy ismeretlen mennyiség jelzése alatt.
3) A megszokott gyökjelzés lehetne egészen más, mondjuk bekarikázva a gyök alatti mennyiség.
4) Zárójel helyett lehetne más, ami jelezné a műveletek elvégzésének a sorrendjét.
De vannak más egyezményes jelölések, amiket az Ember talált ki: ≤, ∑, ∫, ∞, stb. Ezt nem a természet adta, ezeket mi találtuk ki. Vagyis alkottunk egy matematikai nyelvezetet, ami az egész világra egységes.
10.
Ezek szerint az Ember a matematikai NYELVEZETET alkotta meg. A matematikai igazságok ettől a reprezentációtól függetlenül léteznek.
Egy idézet Stephen Hawkingtól: „Egy fizikai elmélet pusztán csak matematikai modell, ezért nincs értelme megkérdezni, megfelel-e a valóságnak.” (A tér és az idő természete c. könyvben)
11: Bezonyám! 🙂 Bár már azt is kimutatták, hogy az állatoknak is van bizonyos szám fogalma. /Sok farkas jön, elfutunk, ha csak egy, azt letapossuk… 😉 /
11:
Nem csak a nyelvezetet. Ha van két ismeretlened és két sima egyenleted, akkor ki tudod deríteni az ismeretlenek értékét. Ezt az ember találta ki, ez a matematika. — Ha van két változód csinálhatsz egy függvényt. Ezt az Ember találta ki. Hogy a két változó egymástól függ, az a természet, de az érzékelés, az eszköz, amivel ezt kezelni tudjuk, az matematika és azt mi találtuk kik. — Amit a Gauss vagy harang görbe bemutat, az a természet működése, de ennek reprezentálása (képesített formája), értelme, az Emberi találmány.
12:
Valóban. Kutyánál észleltük, hogy darabra nem tudja, hogy 8 kölyke van, de ha egy hiányzik azt észre veszi (és keresi).
Vannak a természeti jelenségek. Hogy ezeket kezelni és értelmezni tudjuk erre kitaláltunk egy „absztrakciót”, ami egy modell és ehhez egy leíró nyelvezetet, ez a matematika. Teljesen emberi találmány. Amit LEÍR, az volt már meg előtte is, de a matematika (ami leírja), az nem. Más absztrakció is lehetséges, amivel le lehet írni jelenségeket. Van például olyan modell is, ami ugyan használ bizonyos hagyományos matematikai elemeket is (de csak a közérthetőség kedvéért, lehetnének teljesen új jelölések), de alapvetően különbözik a lényege a hagyományos matematikától, ez pedig a „Mátrix logic” (August Stern). Ez az emberi gondolkodásnak megfelelően épül fel, logikai döntések sorozataként határoz meg mindent és minden hagyományos egyenlet (akár a Schrödinger is) felírható ilyen módon is. Át lehet konvertálni bármilyen matematikai leírást erre a modellre.
Azért érdekes ez a kutatóknak, mivel ez azt jelzi, hogy a világ körülöttünk megfeleltethető egy mi általunk használt „gondolkodási sémának”, ergo ami által létrejöttek a jelen valóság paraméterei és érzékelhetősége, az „emberi”, tehát a valóság és a tudatunk a mélyben összefügg, hiszen úgy gondolkodunk, ahogy mi is létrejöttünk, mintha egy emberi logika teremtette volna a gondolatot a dolgok létrejöttéhez. Ezt a hagyományos matematika ugyan szintén leírja, csak elfedi előlünk a dolgok valódi természetét, mert kivonja belőle a embert (pontosabban a tudatot).
– A tudomány elérte határait. Minden jelenséget értünk és képesek vagyunk megmagyarázni.
– A fizikában már nem lesznek jelentős felfedezések.
Ismerős kijelentések… Aztán jött az aktuális áttörés – elektromosság, rádióaktivitás, stb. – és jöttek a fizika új fejezetei. Vélhetően most sem lesz másként.
A „józan ésszel felfoghatatlan” újdonságok pedig bekerülnek a tankönyvekbe. Az átlagember persze nem érti majd a matematikai részeket, egyenleteket, de ez most sincs másként. Nem sokan tudnának kapásból középiskolás fizika példákat megoldani.
Csak az irány rossz, nem az út. 🙂
Ha egy elméletben, lassan több a feltételezett, kitalált elem, mint a bizonyított, akkor azt komolyan felül kell vizsgálni. A részecske fizikában ez már elég régóta látható.
A másik út viszont az „Elsődleges Mezők” elmélet, ami egyszerűbb és könnyen modelezhető!
Csak hát több tízezer tudós agyát átprogramozni elég nehéz. 😀
Mi motiválja a tudomány fejlődését?
A tudás bővítése, vagy az extra tudással eléhető anyagi előny?
Ha erre a kérdésre választ találunk, akkor bölcsebben tudjuk értékelni magát a fejlődést, és az elért eredményeket is.
Szóval akkor eljutottunk a nirvánába? 😀