(1573) A halál elkerülhetetlen

Tibor bá’ online

 

~q191Erre felesleges lenne figyelmeztetni az embert, mert nagyon jól tudjuk, hogy a végén mindenki meghal. Ezzel Richard Dawkins is pontosan tisztában van, és pont ez az, amit közölni akar velünk. És még valamit. Egyfajta alternatívát kínál azoknak, akik nem hisznek a túlvilágban, akik tisztában vannak azzal, hogy halálukkal egyszerűen megszűnnek létezni, egyszer és mindenkorra. De, amíg élünk, élvezzük azt a csodát, amibe oly nagy szerencsével beleszülettünk.

Dawkins felolvasása könnyen érthető angol, és mert aláírt szövege is van, nem jelent nehézséget a gyakorlatlan angolul tudóknak se, hiszen leállíthatják a videót, és nyugodtan elolvashatják a szöveget. De hogy az angolul nem tudókat se érje hátrány, a videó alatt megtalálhatjátok a fordításomat.

Meg fogunk halni, és ezért vagyunk szerencsések. Legtöbbünk sose hal meg, mert meg se születik. Azok, akik itt lehetnének a helyemben, valójában sose fogják meglátni a napvilágot. Ezek többen vannak, mint a Szahara homokszemcséinek száma. Egészen biztos, hogy ezek a meg nem született lények között nagyobb költők lennének, mint Keats, nagyobb tudós, mint Newton. Ezt a DNS-ünkből adódóan, a lehetséges emberek számának az ismerete teszi nyilvánvalóvá, ami messze több, mint a ténylegesen létezők száma. Ilyen esélyek mellett lehetünk itt, te és én, akik egy olyan bolygón élhetünk, amely tökéletes a mi életformánkhoz. Nem túl meleg, nem túl hideg, a lehető legkellemesebb a napfény, és a lágy öntözés alatt, a kedvező forgása és az aranysárga aratások mellett. És bár vannak sivatagok, éhezés és nyomor, de nézd meg az alternatívát. Minden más bolygóhoz képest ez maga a paradicsom. Mert bizony a Föld egyes részein még mindig paradicsomi állapotok uralkodnak, bármi is legyen a nézeted.

Mi az esélye annak, hogy egy találomra kiválasztott bolygón ehhez hasonló tulajdonságokat lehet találni? Még a legoptimálisabb számítások szerint is kevesebb, mint egy a millióhoz.

Képzelj el egy űrhajót teli lefagyasztott, alvó felfedezővel, akik le kívánnak telepedni egy távoli világban. Az is lehet, hogy az űrhajó egy kétségbeesett vállalkozás a faj megmentésére, még mielőtt egy olyan megállíthatatlan üstökös becsapódik, amely kiirtotta a dinoszauruszokat! A kutatók hideg fejjel úgy fagyasztották le magukat, hogy közben számba vették az esélyeikkel, vagyis azt, hogy milyen valószínűséggel találnak rá egy életbarát bolygóra. A legjobb esetben is millióként egyetlen bolygó alkalmas, miközben évszázadokig kell utazni az egyik csillagtól a másikig, miközben az űrhajó igen kis valószínűséggel talál egy elfogadható helyet az alvó szállítmány számára. De képzeljük el, hogy az űrhajó robotpilótája elképzelhetetlenül szerencsés. Sok millió év után az űrhajó rátalál az élet fenntartására alkalmas bolygóra. Egy olyan bolygóra, ahol a hőmérséklet elfogadható a kellemes csillagfény alatt, megfelelő mennyiségű oxigén és víz mellett. Az utazók hunyorogva ébrednek a fényben. Egy millió évig tartó alvás után ráleltek egy új, termékeny legelőkkel, csillogó patakokkal, és vízesésekkel ékesített bolygóra, ahol idegennek tűnő zöld lombozat található. A jövevények elbódultan lépkednek, és képtelenek elhinni szédületes szerencséjüket.

Ez a történet azonban a túlzottan nagy szerencsére van felépítve, ami a valóságban sose történne meg. Pedig, nem ez történt-e meg velünk, egészen pontosan? Sok százmillió év alvás után ébredtünk fel a csillagászati valószínűtlenség ellenére. Természetesen nem űrhajón érkeztünk, hanem születésünk útján jutottunk ide, de nem tudatunk birtokában. Aztán csecsemőkorunkban lassan kialakult a tudatunk, amivel felmértük a helyzetünket. Az a tény, hogy hirtelen felfedezés helyett fokozatosan ismertük meg a világot, nem vonhatja el a figyelmünket ettől a csodától.

Az nem véletlen, hogy ez a fajta élet megtalálható ezen a bolygón, ahol a hőmérséklet, csapadék, és minden más pont olyan, amilyennek lenni kell. Ha a bolygó másfajta életre lenne alkalmas, akkor arra evolválódott volna ki az élet. De mi, az egyének, rendkívül szerencsések, mondhatnánk, hogy privilegizáltak vagyunk, mert élvezhetjük a bolygónkat. De még ennél is több, hogy lehetőségünk adódott annak megértésére, miért van szemünk, és miért látjuk azt, amit látunk azon rövid idő alatt, amíg örökre le nem zárul a szemünk.

_____________________________________________________________

Tibor bá’: Dawkins logikája – szerintem – elég gyenge lábon áll. Az kétségtelen, hogy egy-egy közösülés alkalmából több százmillió spermium száguld a petesejt felé, de ezeket individuumoknak felfogni bizony túlzás. Szerintem senkit nem lehet addig emberként elismerni, amíg nem ébred öntudatra, ami azért nem csecsemő korban történik. Abban viszont igaza van, hogy ha megkérdezhető lenne, én (is) az életre kelést választanám, még akkor is, ha a belátható vége a végleges megsemmisülés, mert az élet szép, érdekes, izgalmas, megéri végigélni, és élvezni addig, amíg lehet. Ha pedig eljön a vég, hát annyi.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
____________________________________

14 gondolat erről: „(1573) A halál elkerülhetetlen

  1. ez szép volt! még a kávé is jobban csúszott:)

  2. 2:
    Lourdes nem istenről, nem a csodákról, hanem az emberi elméről szól.

  3. 1:
    Tudtam volna költőibben fordítani, de az lenne az igaz, ha fel lehetne magyarul olvasni olyan költői hangsúlyozással, ahogy azt Dawkins teszi.

  4. 4:
    A költőiség a beszédében csak hab a tortán, viszont a mondatai annyira jól kiemelik a mondanivalóját, annyira tagolt, hangsúlyos és kifejező, hogy sokkal jobban követheti a tartalmát egy hozzám hasonló, az angolt csak felszínesen értő ember is.
    Ha ugyanezt a szöveget egy amerikai elmorzsolja a maga hanyag módján, abból felét sem értem meg…

  5. Egyébként Dawkins szerintem nem azt akarta kifejezni, amit kifogásolsz nála, csak azt, hogy a végtelen sok eddig létezett petesejt és még több spermium olyan kombinációs lehetőségeket rejthetett, amelyekből akár a ma elismert legnagyobb gondolkodóknál is jobb képességű emberek születhettek volna, ha a véletlen körülmények nekik kedveztek volna.
    Persze tudjuk, hogy a veleszületett képesség még nem predesztinál sikerre, ahhoz sok egyéb társadalmi feltétel is kell.
    De abban igaza lehet, hogy mivel az elpusztult ivarsejtek száma nagyságrendekkel meghaladja a megfogant és kifejlődött egyedekét, ott több ötös találat lehetősége eshetett ki, mint amennyi a töredékből ténylegesen megvalósult.
    Illetve lehet, hogy az eddigi legjobbak is csak négyes találatot képviselnek, az ötösök elkallódtak. 🙂

  6. 6:
    A szándékolt tanulság szerintem az, hogy becsüljük meg az életünket, ha már voltunk olyan szerencsések, hogy megszülettünk.

  7. Az egymillió éves utazás utáni új honra találás romantikus története bennem egyből a kisördögöt hívta elő – magam elé képzeltem, ahogy a folytatásban a zöldellő vadon és a gyönyörű vízesés körül egyszer csak előbukkannak a helybeli bennszülöttek, akik természetesen halálra lesznek ítélve, hiszen nincs visszaút, élettér pedig kell. 🙁
    Persze tudom, ez egy még az eddigi történetnél is kisebb valószínűségű esemény, ha a földet látogatta volna meg egy idegen lény az utóbbi párszáz millió évben, 99,9%-ban az idilli képet találta volna, zsúfolva állatokkal, minden konkurencia nélkül…

  8. Tibor’bá,
    OFF:
    Ha van rá időd:
    https://www.youtube.com/watch?v=g3fzRuX9P3s
    (R.Dawkins with B.Greene – 3 – Simulated Universe)
    Elég az első négy percet megnézni. Bár a tudós urak megpróbálják elviccelni a dolgot, szerintem a tudományos gondolkodással megfogalmazott kérdés ilyetén felvetése igencsak kifogott rajtuk.
    ON

  9. 9:
    Nem találom fairnek, hogy Greene-nek rettenetesen sok idő állt a rendelkezésére, hogy felkészüljön kérdésekkel egy témára, míg Dawkins-nak 2 másodpercen belül kellett(volna) rá válaszolni. Nem csoda, hogy főleg dadogott, és amikor megtalálta a választ, Green belevágott és tovább hajtotta a dolgot. — Különben ez a szimulált világmindenség egy gyerekes dolog. Ezzel az ember fiatal korábban eljátszik, mi van akkor ha itt körülöttem senki se valódi, én csak be vagyok helyezve egy élőképbe? Ugye Ockham borotvája szerint a legegyszerűbb a valóság. — És hogy mit fogadnánk el isten létezésére (ezt a kérdést is kapta Dawkins) bármit, amiből egyértelműen következne.

  10. Úgy tűnik, minden út Rómába vezet, mindig visszakeveredünk a hallhatatlan lélek problémájához.
    Az egyértelműen látszik, hogy az emberi egyed pontosan ugyanolyan módon keletkezik, mint az állatvilág képviselői, a két ivarsejt egyesülésével meghatározódik egy testi-pszichikai struktúra, amely aztán a külső körülményektől függően így-vagy úgy kiteljesedik. Ezt a struktúrát a szülőpár genetikai felépítése és ezek véletlenszerű fele-fele kombinációi határozzák meg. A pszichikai, agyműködésbeli tulajdonságokat is.
    Honnan jön ide a lélek?
    Szerintem amit annak nevezünk ugyanúgy a két szülő ivarsejtjeiben meglévő tervek kombinációjából alakul ki, ahogy minden tulajdonságunk, ez is.
    És hogy ezek a tervek, amelyből tengernyi kópia van forgalomba, véletlenszerűen egy jelentéktelen töredékük megvalósul, a többség pedig elenyészik, akár jó volt akár nem.
    Mindegyik egy másikkal kombinálva magában hordozta egy-egy „lélek” tervrajzát is, amiből a többség nem valósul meg.
    Hihetetlenül anyagi jellegű folyamat, és hihetetlenül pazarló, az egész élővilágban, ugyanígy az embernél is.
    Ha már ismerjük a biológiai hátteret, a lélek téma megfoghatatlanná válik, nem látható hol lép be a képbe.

  11. 10:

    Az elsővel egyetértek, én is kíváncsi lennék Dawkins kiforrott válaszára. (aki keres talál,ha van mit)
    A többivel kapcsolatban : sok elméleti fizikus foglalkozik a kérdéssel, pl. James Gates Jr (nem adok linket bárki rákereshet) arról publikál (nem prédikál☺), hogy a húrelmélet elemzése során az egyenletek mélyén felfedezhető a „digitális kód” ami az általunk érzékelhető világ alapját képezi, olyan algoritmushoz hasonlóan ami a google keresőmotorjának az alapja.. Érdekes na!

  12. Kedves Tibor bá’

    Kérlek szépen légyszíves engedd meg nekem ,
    hogy 82. nyolcvankettedik születésnapod alkalmából
    elismerésemet fejezem ki, hatalmas kitartással és nagy hozzáértéssel végzett értékes ismeretterjesztő munkádért.
    Dicséretes és példaértékű, amit csinálsz.
    Igazán nagy kár, hogy már alig további 15 évig teheted ezt meg.
    Isten éltessen sokáig kedves szabadgondolkodó
    Oldest Blogger !

    Akibuly Takinem sk.

  13. 13:
    Köszönöm, azért ilyen köszöntő után sokkal nyugodtabban fogom lehunyni a szemem. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük