Tibor bá’ online
Ha a III. világháborúról szóló poszt hozzászólásai topikot váltva átmennek az emigrációs kérdés tárgyalására, akkor az nyilván aktuális, a vélemények ütköztetésére igenis nagy szükség van. Hogy közben az én véleményem le lett cikizve az életkoromra, és „hol van az már”-ra hivatkozva, alig érdekel, de komolyan elgondolkoztat. Ez váltotta ki belőlem, hogy posztra tegyem azt a levelet, amit december 1-én hozott nekem a kanadai mikulás egy olyan nőtől, aki 27 évet töltött ott el és MA, 2014-ben döntött úgy, hogy hazaköltözik és idősebb napjait itt, a hazájában akarja eltölteni. És aki a legkisebb idegen akcentus nélkül beszél magyarul, és akinek a levelét 27 év Kanadában eltöltött év után se kell szerkeszteni. Úgy jó, ahogy van.
Kedves Tibor bá’! Tegnap késő este jó sok hozzászólást elolvastam. Érdekesek. Én személy szerint Kanadát szeretem, a munkahelyeimen megbecsültek, de ennek ellenére mindig voltak olyanok, akikről tudtam, ill. éreztem, hogy legszívesebben kést döftek volna a hátamba. Mai napig vannak született kanadai barátaim, akiknek semmilyen vonatkozásban nincs magyar hátterük. A volt kollegáim közül némelyek rettenetesen irigyek voltak, amikor hallották, hogy én a Bahamáktól kezdve Spanyolországig mindenfelé utaztam a férjemmel. Nem értették, hogy 2 bevándorló hogyan engedheti ezt meg magának. A buta fejükkel csak azt felejtették el, hogy mi nem gyűjtöttünk semmit, hogy sosem vettünk új kocsit, hogy nem halmoztunk fel a házunkban haszontalan dolgokat, hogy nem ittunk, hogy nem cigarettáztunk, stb. Vagyis, hogy odafigyeltünk a költési szokásainkra, s ezért maradt pénzünk utazni anélkül, hogy adósságba keveredtünk volna. Persze az első 15 év iszonyú honvágyát csak úgy tudtam leküzdeni, hogy rendszeresen hazajártam „feltöltődni”. Sokan bátornak tartottak, s mai napig tartanak is amiatt, hogy egy gyerekkel egyedül elindultam. Én inkább azt mondanám, hogy hülye voltam, viszont utólag összegezve a dolgokat rá kellett jönnöm, hogy volt értelme eljönni. A lányomnak mindenképpen jobb életet biztosítottam. (?! – REMÉLEM). Számomra kitágult a világ, megismertem egy új – nem igazán kulturált – de annál inkább civilizált társadalmat, sok mindenről megváltozott a szemléletem, nagyobb lett a toleranciám bizonyos dolgokban. 27 éve után hazamenni már nagyon nehéz, hiszen otthon is minden megváltozott, s a 2 társadalom között óriási a különbség. Itt nyugi van, az emberek többsége kedves, udvarias, mosolygós (még akkor is ha nincs mögötte érzés), s abszolút nem politizálnak!!!! A politikát a politikusokra hagyják, néha napján ugyan megemlítik, hogy a miniszterelnök már megint ……. , de nem mennek bele a témába olyan szinten, mint otthon. Itt az üzletekbe vissza lehet vinni a ruhákat még hetek múltán is, itt van un. price match az élelmiszerüzletekben. Nem sorolom, de sok minden jó van itt, amit ugyebár könnyű volt megszokni. Viszont ami otthon van, az nincs itt. Ezt jól megmondtam, mi? És most nem a barátokra, és a rokonokra gondolok csak, hanem Budapestre. Az utcákra, ahol az ember felnőtt, ahol a házak többsége építészeti remekmű, ahol öröm egy séta gyönyörű környezetben, ahol nyáron le lehet ülni a Duna parton egy kávéra, ahol rengeteg kulturális megmozdulás van még ingyen is, ahol a Margitszigeten a szinte Las Vegassal vetélkedő zenélő kútnál klasszikus muzsika hallgatása közben akár órákig gyönyörködhetünk a vízsugarak színváltozásaiban, ahol a Várban lévő Oroszlános udvaron nyaranta Opera egyveleget tartanak, ahol rengeteg nagyon ízlésesen berendezett cukrászda várja vevőkörét. Ahol a McDonáldok és a Burger Kingek nem uralják a piacot. Sorolhatnám még tovább, de hát Ti tudjátok, hogy miért is vágyom én innét haza, holott itt egy sokkal nyugisabb légkör vesz körül. S hogy eljönnék-e újra???? Igen, de valószínű, hogy Angliánál megállnék, s nem maradnék ott 27 évig, mert ennyi idő után jó pár év kell, mire az ember eljut odáig, hogy vissza tud állni, s már nem hasonlítgatja össze a két országot, már nem mondja mindig azt, hogy Kanadában-Angliában-Németországban-… ez sokkal jobb volt. Újra meg kell tanulni otthon élni, s elfogadni azt, amit szeretett hazánk tud adni, még akkor is, ha ez jóval kevesebb, mint amit évtizedekig egy idegen ország nyújtott. Meg kell szokni, sokan még most is mogorvák, hogy egyre több a bűncselekmény, hogy lassú a kiszolgálás, hogy mindenhol megpróbálnak átverni, hogy egyre kevesebb a becsületes ember, hogy az egészségügy egy rakás …., stb.
Zsuzsa levél részletét változatlan formában jegyeztem itt le. Még annyit róla, hogy 2013-ban kezdett visszatelepülni, de egyszeriben nem sikerült. Utazott néhányszor ide-oda. Pillanatnyilag a karácsonyt a lányával és az unokáival tölti el, de januárban végérvényesen visszajön Magyarországra. Természetesen időnként vissza fog menni egy-egy hétre, ahogy annak idején ide jövögetett vissza. Zsuzsa egy roppant értelmes, talpraesett nő, aki mindig is világosan tudta, hogy számára mi a legmegfelelőbb, és azt nem félt meglépni. Sok férfi tanulhatna tőle.
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
__________________________________________
Zsuzsának 27 év kellett,hogy a lelkiismeretfurdalása felül tudja írni anyagi mohóságát.27 évig marta a bűntudat,hogy annak idején faképnél hagyta szüleit,testvéreit ,szeretteit ,népét.Minden hazatérés erről szól,nem a cukrászdákról és a nemzeti tradiciók hiányáról.Az anyagiasságot helyezte a szeretet elé ,minden visszatérés a megbocsátásért történik. Sokan ezt már nem tudják megkapni ,mert a szülők,szeretteik eltávoztak az élők sorából.
Csak a vezeklés marad,ezért nem érzi magát már a szülőföldjén sem jól,hiába járja be újra és eleveniti meg annak minden részletét- a szerettei ,barátai hiányoznak.
Köszönet a posztért, valóban tanulságos!
Azért azt érdemes megjegyezni, hogy Zsuzsa a kezdeti 15 év „iszonyú honvágya” ellenére mégsem költözött haza, mert az ész érvek és a fizikai jólét, a további anyagi gyarapodás, a mérföldekkel jobb lehetőségek és igények egyértelműen felülírták az érzelmi szükségleteit. Pedig ha jól számolom kitelepedése után 3 évre már Magyarországon is lebontották a vasfüggönyt, így nem lett volna semmi akadálya a visszaköltözésnek.
Természetesen sosem értettem egyet azokkal, akik kijelentik hogy soha többé nem térnek haza, legfeljebb látogatóba. Viszont nem érzem jogosnak Tibor bá’ azok feje fölött pálcát törni, akik nem 3-4 év múlva tervezik a hazaköltözést, amikor is még viszonylag kisebb fájdalmak árán, de könnyebb visszailleszkedni az itthoni társadalomba, hanem ugyanúgy kihasználják a kapitalista rendszer előnyeit, mint ahogy Zsuzsa is tette.
Többségünk még nagyon messze van a 27 évnyi kint tartózkodástól, de lehet sokan 5-10-25 év után végleg visszatérünk, és akkor minket lehetne pozitív példaként emlegetni akár a poszt íróját negatív értelemben feltüntetve, amiért ő csak ennyi idő után „jött rá” hogy otthon jobb.
Természetesen minden tiszteletem Zsuzsának, a hozzászólásomat nem neki címeztem, csak a kettős mércét vezettem fel a példáján keresztül.
Én egy egészen más nézőpontra hívnám fel a figyelmet, ugyanis az, hogy ma az embereknek van módja munkavállalási céllal külföldön életvitel szerűen élni, az nem azért van, mert a plebsz ezt szeretné, hanem mert lehetővé teszik számára azok, akik a gazdaság-politika rendszerét a markukban tartva a szálakat rángatják. Minden azért van, hogy a „munkaerő piacon” olcsón lehessen munkáshoz jutni, mert az jó a kapitalistáknek. De ez a kisebbik előny, a nagyobbik az, hoogy az a bizonyos „egyáltalán nem beszélni a politikáról” viselkedési forma előmozdítható legyen. Aki külföldön él, az mindíg idegen marad, és számára is idegen lesz az adott közeg, így a munkában az esetleges nyelvi nehézségek és a más szokások miatti megfelelés jóval több energiát emészt fel, majd jön az olcsó bér, ami a kivándorolt számára úgy nyer összehasonlítást, hogy a fejében lévő saját kultúrális értékrendjével fogja összehasonlítani, és ahhoz képest bizony gigászi gázsinak tűnik. Mivel a többség városon, 30 nm-es lakásban tud élni, nem lesz módja a saját „territoriumán” tenni-venni (füvet nyírni, virágos kertet, zöldséges kertet öntözni, macska/kutya házat barkácsolni…), hanem a gigászi gázsiból beül sörözni, kávézni, mozizni(a pénzét a kapitalisták szerinti legmegfelelőbb árrésű szabadidős tevékenységekre fordítja). Ha a társalgás megy is, és a nyelvet érti is, akkor is szeretne saját gondolataiba merülni, ebbe nem fér bele a fél füllel való rádió/tv hallgatás főzőcske közben és itt jön a lényeg: NEM VESZ RÉSZT A TÁRSADALOM SZEMPONTJÁBÓL EGYÉBKÉNT VÉGTELENÜL FONTOS KÖZBESZUÉDBEN, így a 4 évente ismétlődő demokrácia cirkuszban sem adja le voksát, maximum hazautazik, és még ott is úgy szól bele a politikába, ahogy azok irányítói a médián keresztül agymosással azt jól előkészítették. Az egyének ilyen vegetatív révedésben tartása által a globalo-böllérek fokozatosan, de biztos lépésekkel szarrá zúzzák a Föld nevű bolygón a tásadalmi komfortot és az élőrendszert. Hát ezért utazhat a plebsz szabadon külföldre – de többnyire csak dolgozni, a turizmus nem a többség kiváltsága. Ezekről a súlyos kérdésekről kellene közbeszédet indítani, nem kévéházakról…
3 Szabolcs ez nagyon ott van! Respect!
3: Ugyan, ki vesz részt „A TÁRSADALOM SZEMPONTJÁBÓL EGYÉBKÉNT VÉGTELENÜL FONTOS KÖZBESZUÉDBEN”? Az a néhány ezer fizetett újságíró és politológus, akik a különböző lobbicsoportok szekerét tolják.
Persze mi is megvitatjuk itt a dolgokat, ahogy adott esetben otthon, a munkahelyen, mások a kocsmában. De mi hatása van ennek? Közel 0.
Hogy a 4 évente újralegitimizált bábkormányokat a gondosan szűrt, előre megvásárolt pártok közül a lakosság 10%-a vagy 90%-a választja meg, az pedig mért is nem teljesen mindegy?
1: Mért kell bárkit is elítélni azért, mert ezt vagy azt az országot választja lakhelyéül? Mért kellene hogy lelkiismeretfurdalása, bűntudata legyen Zsuzsának? Mért kellene vezekelnie? Ki vagy Te, hogy elítéld?
6.
Nem gondolom, hogy Kalotaszegi elítélné Zsuzsát. Itt a lényeg a „lelkiismeret furdalás, vezeklés” miatti hazaköltözés hőstettként, hovatovább férfiakat megszégyenítő cselekedetként történő beállítása (persze nem a levélíró által), amely néhány embernek szemet szúr.
Pedig csak annyi történt, hogy Zsuzsa kiélte, kiszórakozta magát Kanadában, és anyagilag bebiztosítva közel a nyugdíjkorhatárhoz visszatér Magyarországra nosztalgiázni, újraélni a gyerekkori emlékeket. Emiatt még senkiből nem kell hőst faragni és elítélni a 27 évhez képest még csak alig pár éve külföldön élőket, vagy a mostanában útnak indulókat.
Én úgy látom, Tibor bá arra hívja fel a figyelmet, hogy az emigrációval együttjár egy tipikus érzelmi csomag, amit elszenved mindenki, ez a kiköltözés elkerülhetetlen ára. Ebből egy kiút lehet a hazaköltözés, ami megint a maga terhével jár együtt. Zsuzsa levele is erről tanúskodik. Nem látok én itt semmi piedesztált, hősséavatást.
Ha Kalotaszegi arra hívja fel a figyelmet, hogy ennek a csomagnak része a lelkifurdalás, a bűntudat, majd a vezeklés, ezt elfogadom mint értékes hozzátoldást. Ha úgy állítja be, hogy Zsuzsa igazi motivációja csak ez és semmi más, akkor azt mondom, hogy engedtessék meg mindenkinek, hogy a saját érzelmeit ő élje át, és ő számoljon be róla. Amikor másoknak tulajdonítasz érzelemeket, ráadásul elítélő kontextusba helyezve, akkor átléptél egy határt, amit nem kellett volna.
1.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy legtöbb ember tehetetlen tömeggel IGEN, és saját erőforrással NEM rendelkező, sodródó haszontalan tömeg.
EZÉRT, és nem másért nem változtat a helyzetén, EZÉRT nem megy külföldre szerencsét próbálni, és EZÉRT nem cselekszik.
NEM AZÉRT, mert nem akarta „faképnél hagyni szüleit,testvéreit ,szeretteit ,népét” stb, hanem azért mert képtelen volt felvállalni dolgokat és változtatni a helyzetén.
Ha anyagilag ellehetetlenítenének itthon, ha rabszolgaként tekintenének rám, én is azonnal keresnék egy másik helyet, ahol legalább meglenne az az illúzióm, hogy szükség van a munkámra.
Annyira szánalmas ez a „Magára hagyta a szülőhazát” típusú szöveg.
8.
„Amikor másoknak tulajdonítasz érzelemeket, ráadásul elítélő kontextusba helyezve, akkor átléptél egy határt, amit nem kellett volna.”
Egyetértek! Én egyébként is az első hozzászólásának lényegére reagáltam. Azt hogy milyen kontextusban kell értelmezni a mondandója többi részét, azt már neki kell tisztázni. 🙂
Annyira lejön, hogy ki melyik nemzedékhez tartozik, annak ellenére, hogy nem ismerjük egymás korát. 🙂
Akik a régi rendszerben nevelkedtek, váltak felnőtté,azoknak fontos a hova tartozás. Egy országhoz,ha az szegény, ha annál van jobb, akkor is ott kell maradni, hisz az enyém. Az országnak, ahol felneveltek, tartozok valamivel…..stb. Aztán akik már ebben a világpolgár kultúrában születtek és nevelkedtek, ezek teljesen érthetetlenek. Igazából nem fontos, hogy hol élek, csak jól, nem tartozok senkinek semmivel, hisz magam építem a karrierem, nyitott a világ….stb. Ezt sugallja ma minden.
Ezért tetszik nagyon Szabolcs írása, és egyet értek vele, mert megmagyarázza, mi is váltotta ki ezt az új kultúrát.
Csak kocsmában beszélik meg? csak háttérzajként hallgatja a rádiót, a buszon a többiek beszélgetéseit? Hát pont ez!az!! Nem is tudjuk, mennyire nagy szerepe van a tudatalattinak. Hát ekkora.
Már hányszor kitárgyaltuk a reklámok is ezt használják ki. Ez ugyanúgy működik minden területen.
Én is kint töltöm a fél életem külföldön, s nem hallgatok rádiót csak ritkán, nem figyelek oda, ha körülöttem beszélnek, mert a magam gondolatai hangosabbak a fejemben, s azok magyarul szólnak, elnyomva a külföldi hablattyot. Persze néha felkapom a fejem, hogy mi is van körülöttem, de ehhez igen erős ingernek kell lennie.
11. buza
Van igazad a leirtakban de nem szaz szazalekosan. En szamomra sokat jelentett mindig is a Hazam, a hazaszeretet, emiatt is akartam es lettem tuzon-vizen at katonatiszt, mert hittem ezekben az eszmekben, ahogy a mai napig imadom a Bank Ban-t es a Hazam,Hazam megvan eredetiben Simandy Jozsef tolmacsolasaban. A mai napig jolesoen kiraz a hideg az eloadasatol, annyira aterzem azokat az erzelmeket.
DE!
Az en esetemben nem a tisztes szegenyseg es a jomodu nyugati let kozott valaszthattam, hanem az ehenhalas es totalis csod vagy az elheto jovo kozott. Es az vesse ram az elso kovet, aki 27 eveskent az elsot valasztotta volna, friss hazason, egy afganisztani misszioval a hata mogott es teljes remenytelenseggel maga elott.
Én nem értem ezt a posztot. Ez mit támaszt alá?
Zsuzsa, a levele alapján egy valaha volt agilis asszony, aki mára érzésem szerint egyedül maradt. Gondolom ezt Tiborbá záró soraiból, miszerint a lányának már saját családja van, illetve mert semmit nem említ Zsuzsa a férjéről, annak érzéseiről, csak múltidőben ejt róla szót az utazásaik kapcsán.
Sorait olvasva üvölt, hogy a helyzetéből/korából fakadó túlzott érzelgősséggel, egy turista szemével látja az őshazát, azon belül is Budapestet.
Ebből mi a tanulság? Mi a párhuzam a mostani fiatal, kilátástalan helyzetű, külföldre vágyó társainkkal?
Mert én csak annyit látok, hogy ha majd megöregszenek, egyedül maradnak és a gyerekeik kirepülnek, akkor majd gondolkozzanak el azon, hogy Floridába költözés helyett inkább hazahozzák a nyugdíjukat, mert abból itthon cukiba járhatnak sütizni, meg a koncertprogramok is jók.
Félreértés ne essék, tisztelem Zsuzsát, hogy megannyi év után is szépen fogalmaz az anyanyelvén. És valóban bátor volt, hogy mert 27 éve új életet kezdeni az ismeretlenben.
Lehet ennek a történetnek ilyen olvasata is
– Magyarországon improduktívként az ország erőforrásait használva felnőni
– produktívként minden erőm, tudásom Kanadának gyümölcsöztetni némi anyagiakért cserébe
– szülni és nevelni egy jó kanadai állampolgárt, aki mindent Kanadának fog kamatoztatni
– öregkoromban hazajönni és improduktívként az ország erőforrásait (pl. leszólt hazai egészségügy, tömegközlekedés, nyugdíjas kedvezmény, mittudomén) halálomig igénybe venni.
– mindeköré egy szirupos nosztalgiát önteni, tiszteletet, respekciót elvárni
Hát én azért nem vagyok annyira elájulva.
Azt sem értem, hogyan lehet inkább a szülőhazai magányt, öregséget választani ahelyett, hogy fizikailag a gyerekem, unokáim közelében legyek. Persze a levélíró ezt a saját szüleivel szemben sem érezte fontosnak.
Tudom, tudom ez „nyugaton” már nem divat, hanem az megy, hogy évente egyszer látom a szüleim, a végén öregek otthonába dugom. És így talán ő sem várhat a gyerekétől semmit.
Igazából a fiatal generáció nálunk is ezt az utat választotta már.
14.
Igen lehet igy is nezni, de nezhetjuk ugy is, hogy egy improduktiv es fejlodni keptelen orszagban nem akart maradni, biztositotta maga szamara a joletet, Kanadaban adozott, ott termelt javakat, majd idosebb koraban hazajon es itt kolti el azt a penzt, amit kint felhalmozott, ezzel tamogatva a magyar gazdasagot.
Szoval minden csak nezopont kerdese. En peldaul a te logikad szerint hiaba dolgoztam mar otthon, ugyanugy improduktiv voltam allami alkalmazottkent, hiszen a katonatiszt bevetelt nem general meg attetelesen sem. Tehat akkor a logikad szerint en is egy olyan allampolgar vagyok, aki csak lehuzta az orszagot, amennyire tudta, most meg mashol kamatoztatja a tudasat nem igaz?
Ábel
A legnagyobb bűntetés és bűnhödés ősidők óta az ,amikor valakit kiköközösit a család,a törzs ,a közösség. Ilyenkor válik az ember igazi földönfutóvá .Aki őnszántából felvállalja ezt azzal ugyanez történik, a lehető legnagyobb bűntetést kapja,amit érző és gondolkodó lény kaphat a világon,csak sokáig tart ,amig ezt felismeri, és mire észbe kap, az egész értelmét vesztette.Marad a vezeklés.
Kedves Hozzászólók,
Véleményeiteket megköszönve, a Tibor bá’-nak írt magánlevelem közreadása után úgy látom, hogy némi kiegészítésre van szükség ahhoz, hogy jobban megértsétek a helyzetet.
1986-ban, legnagyobb kincsemmel a kezemben, az akkor 8 éves lányommal felültem a Budapest Bécs között közlekedő szárnyashajóra. Édesanyám akkor már nem élt, Apukám, s Testvérem pedig – tudva szándékomról – támogatta elhatározásomat. Volt férjem – mikor megtudta, hogy Kanada és Magyarország között nincs államközi megállapodás, tehát nem kötelező gyerektartást fizetni, szintén hozzájárult eljövetelünkhöz! Lelkiismeretfurdalás tehát kizárva. Mohóság? Hm. Remélem néhány kedves hozzászóló ültetett már salátát fagyos földbe, szüretelt 10 órán keresztül minimálbérért, mosogatott éttermekben ahol éjfél után odavágták a legnagyobb edényeket, hogy nesze, addig nem mész haza, amig ezek nem tiszták, vállaltak már olyan helyzetet az életben, aminek a kimenetelét előre nem látták! MIÉRT MENTEM KI?! Válásom után egy olyan szoba-konyhába költöztünk, ahol a víz megfagyott a vödörben, ahol a ruhák bepenészedtek a szekrényben, ahol a kályhacső rendszeresen kiesett a falból, s nem a meleg, hanem a füst tódult be a „lakásba”, ahol télen a gyermekem sapkában, 2 pulóverben, s dupla nadrágban aludt. WC természetesen az udvaron volt. Ezután kaptunk egy tanácsi – átmenetinek titulált, száraz, napos, gázkonvektoros szoba konyhát. Egy függönnyel elválasztva, a konyha hátuljában végülis ki lett alakítva egy fürdőszoba. WC egy emelettel lejjebb, az udvaron. 2 évvel később bementem a helyi tanácshoz érdeklődni, hogy mikor kaphatnék egy szövetkezeti lakást. A tisztviselő közölte velem, hogy erre a fajta lakásra csak az jogosult, akinek a havi bevétele 2700 Ft/fő. Az enyém 3000 Ft/fő volt. Ezekután rám nevetett, s azt mondta, hogy akkor építsek magamnak egy házat. Erről ennyit.
Kanadában egyébként rendszeresen elmentem szavazni, hiszen ott éltem, s csak azért, mert az emberek nem politizálnak, nem jelenti azt, hogy nincs véleményük, s hova tartozásuk. Rádiót hallgattam, a híreket rendszeresen figyelemmel kísértem. Az itthoni eseményeket viszont közel 25 évig nem követtem. Magyarországon nem mentem el szavazni, hiszen csak most jöttem vissza, tehát milyen jogon szólnék bele abba, hogy melyik párt lenne jó az országnak. Véleményem persze most is van. Továbbá, habár kettős állampolgárnak számítok, s valóban Kanadában már nyugdíjas vagyok, érdekes módon nem jogosultam megvenni a TAJ kártyát, nem jogosultam nyugdíjas bérletre, nem jogosultam semmilyen kedvezményre. Lelkiismeretfurdalásom pedig MOST van, mert nem vagyok a gyermekem s unokáim közelében. Szerencsére azonban sikerült egy értelmes lányt nevelni, aki szerint mindenkinek csak egy élete van, s aki azt mondta, hogy amennyiben engem Magyarország tesz boldoggá, akkor igenis jogom van ahhoz, hogy visszamenjek, s ott éljek. Ő megértéséről és támogatásáról biztosított. Mi a párhuzam a mostani fiatalok és az én történetem között? Szerintem az, hogy minden kornak megvan és megvolt a nehézsége, az pedig egyéni elhatározás, hogy ki hogy oldja meg az életét. Egy dolgot azonban mindennél fontosabbnak tartok, mégpedig azt, hogy akárhova is vet Titeket az élet, soha ne felejtsétek el, hogy honnan jöttetek, honnan indultatok, s próbáljátok megőrizni szép magyar nyelvünket. Egy utolsó gondolat: ne égessetek fel magatok mögött mindent. Én sajnos ezt tettem, ezért nem tudtam előbb hazajönni!!!! Hova, mire jöttem volna haza a rendszerváltás után? Lakásomat visszavette az állam, munkahelyem nem volt. Kint addigra már jó irodai állásom volt, férjhez mentem másodszorra is, a férjem nem beszélt magyarul egy szót sem.
NEM VAGYOK MAGÁNYOS, s még öregnek sem érzem magam, s sem a cukrászdák, sem a jelenlegi politikai helyzet miatt jöttem haza. Ellenben a Himnusz meghallgatásakor 27 éven keresztül „sikerült” sírnom. Sokat tudnék még írni, de szerintem ennyi is bőven elég volt belőlem.
Mindenkinek szép napot kívánok, s remélem, hogy aki úgy gondolja, hogy külföldön könnyebb boldogulnia, az kimegy dolgozni, aki úgy gondolja, hogy nem hagyhatja itt a családját, az pedig itthon marad. Sok ember szerint a sorsunk előre meg van írva. Szerintem viszont mindenki a saját sorsának alakítója.
Üdvözlettel Zsuzsa
Nem úgy van az gyermekeim hanem úgy, hogy „Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni”
Csak nézzetek szerte szét Magyarhonban: munkanélküliek százezrei hanem milliói. Hontalanok, hajláktalanok százezrei az utcán büdösödnek, lekileg betegek… ami után biztos a testi betegség.
„Senkit nem hagyunk az út szélén ” szlogen megtévesztö anzagolása a Miniszterelnök úrnak.
Bármekkora is volt bennem a hazaszeretet 22 éve elmenekültem otthonról a hazámból.Csak sejtettem, hogy mi következik majd a nagy szabadságból.Sejtésem valóra vált.
Szarni lehet az egészbe. Ha nincs pénzed rabszolga vagy. Nem vagy szabad ember.
Kezdem azzal, hogy mint köztudott a Pilisben lakunk. Tegnap este 23:45-kor kidőlt egy fa a közelben és vitte magával a vezetéket is. Teljes sötétség. Az áram ma 19:00-kor jött vissza. Iszonyatos volt a nap. Tréning az igazi geddonra. Sparhelton főztünk, melegítettünk vizet, amit messzebbről kellett felhozni, mert a szivattyú se működött. A vécét vödörből öntöttük le, és szellemileg teljesen el voltunk zárva a világtól. Rádió szólt telepről, de onnan semmit se tudtunk meg.
Zsuzsának köszönöm a második levelét. Mind a két beszámolója igen értékes.
Nem válaszolok mindenkinek külön-külön. nem ítélünk el senkit, én se. Mindössze fel akarom hívni a figyelmet néhány, előre nem tudható dologra. A legfontosabb. Ha egyszer kimentél, és „időben” nem jöttél vissza. Életed végéig lelki beteg leszel. Ezt be kell kalkulálni annak, aki menekül a rabszolgaság elől.
17”,Remélem néhány kedves hozzászóló ültetett már salátát fagyos földbe, szüretelt 10 órán keresztül minimálbérért, mosogatott éttermekben ahol éjfél után odavágták a legnagyobb edényeket, hogy nesze, addig nem mész haza, amig ezek nem tiszták, vállaltak már olyan helyzetet az életben, aminek a kimenetelét előre nem látták!”’
Ne vedd sértésnek ,mert nem annak szánom ,de mindjárt elájulok,hogy ilyen szörnyűséges életkörülmények és megprobáltatások miatt emigráltál Nyugatra . Ha Erdélyben a te kényelmi mércéd szerint huznánk a vonalakat ,se székely nem lenne itt ,se móc. Maradjunk annyiban,hogy az anyagi jólétet többre tartottad a közöségnél honfitársaidnál és a nemzetednél . És itt már semmi értelme hazáról,himnuszról beszélni,mert az immár csak üres szimbolum számodra.
De azért Isten hozott 😀 !
20:
Az én értelmezésem szerint Zsuzsa saláta ültetése és edény mosogatása Kanadában történt az első időkben.
Különben a te XIX. századbéli gondolkodásod termőtalaja az igazságtalanul kialakult, erdélyi kisebbségi lét. Egy anyaországitól ezt nem várhatod el. Nálatok az összefogás létkérdése, itt ilyesmi nem létezik.
A blog es a hozzaszolasok olvasasa kozben jottem ra, hogy itt mindenki jobban tudja hogy mit erzek, mint sajat magam. Itt annyi megmondoember van, hogy Dunat lehetne rekeszteni veluk. Mindenki vegletekben beszel, raadasul a fele tarsasag nem veszi eszre, hogy a valosagnak koze nincs ahhoz amit mondanak.
„Fakepnel hagyta nepet” – micsoda fingszagu megjegyzes ez mar bameg? Komolyan, tiszta rohej ami itt folyik…
Mindenki magabol indul ki – en is. Azonban nem kellene a sajat erzeseinket masokra kivetiteni. Ha en igy erzek az nem azt jelenti, hogy mas is igy fog. Ha velem ez es ez tortent attol meg egy masik ember tortenete teljesen mas lehet. Ezt kellene mar megertenie ennek a frusztralt tarsasagnak es nem fikazni egyfolytaban.
22:
Te az a bizonyos szálka-gerenda tipikus esete vagy. Ne fikázzuk egymást, de te fikázol. Gondolataidat én is megfogalmaztam 21. alatt. Így is lehet.
Bocs igazad van, felhuztam magam.
” Mi a párhuzam a mostani fiatalok és az én történetem között? Szerintem az, hogy minden kornak megvan és megvolt a nehézsége, az pedig egyéni elhatározás, hogy ki hogy oldja meg az életét. Egy dolgot azonban mindennél fontosabbnak tartok, mégpedig azt, hogy akárhova is vet Titeket az élet, soha ne felejtsétek el, hogy honnan jöttetek, honnan indultatok, s próbáljátok megőrizni szép magyar nyelvünket. Egy utolsó gondolat: ne égessetek fel magatok mögött mindent.”
Itt van a lényeg!!! Teljesen őszinte, sorok!
Az ,hogy ki miért vállal munkát külföldön ,magánügy.
Zsuzsa a kitelepülés, vagy disszidálás mellett döntött annak idején, most honvágya volt hazajött ,aztán lehet újra kimegy , szintén magánügye…. értem én mire gondol Tíbor’bá , szerintem érti a többi hozzászóló is , de sajnos azt kell mondjam, a mostani helyzet nem hasonlítható össze az 56-os esztendő disszidens hullámával,
// gyakran megkérdezik tőlem: miért élek kinn? azt a választ szoktam mondani ,mert elég öreg vagyok hozzá ,hogy megtehessem. Nem vagyok devizaadós, otthon tudnék három vagy négy helyen is lakni a sajátomban, nem akarok audit venni, nincs különösebb célom , csak itt dolgozom, mert nekem tetszik.//
A következő idézettel is nagyon egyet tudok érteni, de azt kérdezném a kis hazámban miért vagyok másod vagy harmadrendű állampolgár?
(” ma az embereknek van módja munkavállalási céllal külföldön életvitel szerűen élni, az nem azért van, mert a plebsz ezt szeretné, hanem mert lehetővé teszik számára azok, akik a gazdaság-politika rendszerét a markukban tartva a szálakat rángatják. Minden azért van, hogy a “munkaerő piacon” olcsón lehessen munkáshoz jutni, mert az jó a kapitalistáknek. De ez a kisebbik előny, a nagyobbik az, hoogy az a bizonyos “egyáltalán nem beszélni a politikáról” viselkedési forma előmozdítható legyen. Aki külföldön él, az mindíg idegen marad, és számára is idegen lesz az adott közeg, így a munkában az esetleges nyelvi nehézségek és a más szokások miatti megfelelés jóval több energiát emészt fel, majd jön az olcsó bér, ami a kivándorolt számára úgy nyer összehasonlítást, hogy a fejében lévő saját kultúrális értékrendjével fogja összehasonlítani, és ahhoz képest bizony gigászi gázsinak tűnik.”
// „”” igazi külföldi”” csak a második vagy harmadik generáció után lehet valaki,valamennyire.///
Zsuzsa, nyugodj meg nem akart senki Kanadában hátba szúrni. Egyáltalán nem vagy olyan fontos személy….
Néha döbbenet, hogy az empátia milyen szinten tűnt el a mindennapokból.
Zsuzsa megírt egy történetet, amelynek szerintem az a lényege, hogy hosszú, rögös út végén talált magának valamit fontosat. És ez jó – mert hány ember éli le úgy az életét, hogy még a keresést sem kezdi el, csak vergődik és szenved, mert valami nem kerek.
Ahelyett, hogy együtt örülnénk vele, hogy ezesetben kultúraőrzést történt kultúravesztés helyett, vitázni kezdtek olyan dolgokról, amelyekről jóérzéssel nézve maximum beszélgetni szabadna.
A „ki megy-ki marad” kérdés manapság sokszor végképp nem arról szól, hogy kiben milyen a gerinc, a nemzettudat, meg a hazaszeretet – és sokkal előrébb lennénk, ha a miértek és a hogyan megértése kerülne előtérbe akármilyen ítélkezés helyett.
Próbáltam nem személyeskedni a beírásokkal kapcsolatban, de most kivételt kell, hogy tegyek.
Kalotaszeginek csak annyit, hogy a megpróbáltatások nem itthon, hanem az 1 éves ausztriai várakozás alatt történtek. Ha az életünkben nem lennének kihívások, akkor nagyon unalmasan telnének napjaink.
MarikaH-nak üzenem, hogy valóban nem voltam, nem vagyok, s nem is leszek „olyan” fontos személy, hogy bárki hátba akarjon szúrni, de azt azért én jobban tudom, hogy a kanadai volt kolleganőim mennyire voltak irigyek. Egyébként pedig – látod kedves MarikaH, azt is megtanultam Kanadában, hogy mindenki saját magából indul ki. Örülök, hogy írtál. Köszönöm. Újabb tanulság az élettől.
28:
Már éppen meg akartalak védeni egy ormótlan bekiabálástól, de úgy látom nincs rám szükséged.
Különben MarikaH! Nem az a lényeg, hogy akarták-e vagy sem. A lényeg, hogy így emlékszik rá, és neki ez a valóság.
Kicsit elkanyarodok a témától Tibor bá’
Azt mondtad, hogy vettél egy agregátot és benzint áramszünetre.
Nem üzemelted be? Központi fűtésed van/vagy gravitációs fűtésed/kályhád?
Pár sorban leírnád, hogy mi kell a normál életviteledhez, és az áramszünet közben hogyan oldottad meg a hiányát?
Talán külön posztban is elférne, mert nem ide illik…
30:
Hát ez az. Ott az agregátor és nincs feltöltve olajjal a karter, nincs rácsatlakoztatva a létező hálózatra, és szakadt az eső, lehetetlenség volt kint dolgozni. A posztot megírom, jó ötlet.
Érdekes és tanulságos mind Zsuzsa levele mind a hozzászólások, már csak azért is, mert kicsiben szinte leképezik az egész mai magyar tarsadalom véleményét erről a kérdésről. Mindegyikből lehet valamit tanulni de hozzám valahogy
Raon 27-es kommentje áll a legközelebb.
Csak őt tudom ismételni, hogy egész elképesztő ahogy emberek nekiesnek egy honfitársuknak, csak mert… Miért is? Nem elégséges hazaszeretet? Elítélendő külföldre utazás? Tényleg, miért?
Ha jól számolok, akkor Zsuzsa 86-ban annyi idős lehetett, mint én most. Késő 30-as évek.
Tibor bá akkor most neked szögezem a kérdést, és ez nem Zsuzsáról szól, hanem arról, ahogy a másik posztban aláztál.
Szóval ha Zsuzsa döntését és kiutazását elfogadod, és becsülendőnek tartod, akkor nekem miért mondod azt, hogy életem legnagyobb hibáját követem el Németországgal?
Ezt az ellentmondást próbáld meg feloldani.
Örömmel venném ha megszólalna itt egy olvasó, aki Magyarországon belül költözött és kezdett új életet néhány 100 km-el odébb. Elmesélhetné, hogy szinte ugyan úgy tud szenvedni a honvágytól határon belül, mint azon kívül.
A honvágy leginkább nem egy országhoz köt, hanem egy konkrét helyhez és konkrét élethelyzet(ek)hez.
Az ország maga csak tágabb értelemben jelenik meg.
Zsuzsa említette, hogy ne égessünk fel magunk mögött mindent.
Ezt sokkal könnyebb ám kijelenteni, mint megtenni. Neki sem sikerült. Vajon miért nem? Nem azért mert hibázott volna.
hanem mert 27 év nagyon sok idő.
Jómagam most kezdem a kölföldi életet, egy hasonló utazás előtt állok mint Zsuzsa, bár az időtartam bizonytalan.
Megfogadtam, hogy minden barátommal szoros kapcsolatban maradok. Ennek egyelőre a mai digitális világban semmi akadálya, de ez idővel szép lassan változni fog. A felületes kapcsolatok elég hamar lemozsrolódnak és végül nem marad más jó esetben, mint a család, és az a néhány barát, aki kiutazás előtt is nagyon fontos volt. Ezt én így gondolom erősítse vagy cáfolja aki régóta kinn van.
Végül pedig csak annyi, hogy Zsuzsa története egyedi. Mindenkié egyedi. Nincs két egyforma.
Egy külföldre költözés soha nem lehet hasztalan, maximum sikertelen.
19:
Tibor bá ha egy kis eső kedveded szegte a generátor beüzemeléstől, akkor mi lesz atomháború idején? 😉
Bocs de ezt a magas labdát le kellett csapni.
Hát Tiborbá’ szegyeljedet el magadot!
Aszittem ennél egy kicsit felkészültebb vagy, hogy ha baj van
csak megnyomsz egy gombot és mintha semmi nem történt volna. 🙂
A poszthoz meg: Zsuzsa nem lett hazaáruló azzal hogy elhagyta az országot. Ide még írtam valamit azokról akik itthon maradtak és hagyták lezülleni az országot, de aztán nem írtam ide. Vagy mégis? Ugye, hogy nem esik jól.
32: Curix
Én több mint 100 km-et utaztam és kezdtem új életet Pestországban. Azért mert a lakhelyemen nem találtam munkát. Erre az volt a a stratégiám, hogy bővítem a keresési zónát, amíg nem találok valamit. Így jutottam el Budapestig. Ha itt sem lett volna, a zóna kibővül a környező országokra.
A szülővárosom hiányzik, mert ott van a család, valamint a barátaim egy része, de a többi szintén elköltözött már, a legtöbbje Pestre. Hiányzik még a nyugalom (rohanás nélküliség), az olcsó lakásárak, az olcsóbb sör, és az ismerős arcok. De nincs honvágyam, összeszedek annyi pénzt amennyiért tudok vállalkozást indítani, és lakást venni odahaza, majd hazamegyek, „ha nincs munka, hát csinálok” alapelv mentén. De ha nem jön össze itt is szívesen maradok.
És igen, a legtöbben itt is vidéki bevándorlók (nem negatív felhanggal).
Azta, azért van párhuzam.
kedves zsuzsa
nagyon jól tetted hogy annyi év után visszatelepültél hazádba.
ez azért történhetett meg,, mert jó volt ugyan kanadában, de gyökereid mo,-n maradtak, ami szép és dicséretes.
igen ám, de mi van kedves lányoddal?
ö, mint irtad, 8 éves volt anno, ö mit szólt elhatározásodhoz?
nagyon érdekelne ha megosztanád velünk/velem az ö véleményét a dologról.
Tibor bá’: Erre Zsuzsa a hozzászólásában kitért. Tessék elolvasni.
AGGREGÁTOR:
Egy használt honda gc-160 típust (2,2KW) vettem pár éve és bár üzemszerűen napokig nem használtam még csak fél évente indítom be pár órára de eddig nagyon jók a tapasztalatok. Hűtőt, fagyasztót, sarokcsiszolót, fúrót, körfűrészt már próbáltam vele és jól bírta még terhelés alatt is a a szerszámokat.
Ha valaki használtan vesz akkor javaslom elvinni hivatalos szervízbe egy átnézésre-tisztításra illetve venni hozzá a leginkább fogyó alkatrészekből tartalékot (gyertya, tömítés, olaj).
Ha poszt lesz belőle akkor valaki villanyszereléshez értő elmondhatná, hogy miként tudom rákötni a ház elektromos rendszerére szükség esetén? Elég a fő biztosítékkal leválasztanom a házat az utcai vezetékekről és egy fordított villásdugóval bekötni az áramfejlesztőt a hálózatunkba? Okoz ez bármi gondot a kismegszakítóknak? Előre is köszi!
32 Curix:
Volt szerencsém itthon kétszer is költözni :
– 18 évesen 250km-re 5 évre (főiskola)
– 25 évesen 100km-re (másik munkahely)
A kettő között 1 év usa is volt így elég jó összehasonlítási alapom van a honvágyra. Itthon egyáltalán nem jelentkezett csak külföldön. Szerintem főleg a barátságok könnyebb kialakítása, a megszokott életstílus és ismerős szociális kultúra miatt nem volt jelen amikor belföldön költöztem. De ez csak egy tapasztalat, remélem mások is írnak!
32: (Cuirix)
Veled a legnagyobb problémám, hogy egyszerűen neme érted, amit írok. Helyette értelmezed saját elképzelésed szerint. Itt van például ez: „Szóval ha Zsuzsa döntését és kiutazását elfogadod, és becsülendőnek tartod, akkor nekem miért mondod azt, hogy életem legnagyobb hibáját követem el Németországgal?” — Egyszerűen nem veszed észre, hogy a levél leközlésén kívül Zsuzsával kapcsolatban néhány tényt közöltem az érthetőség kedvéért, és csupán az utolsó, apró bekezdés a saját véleményem: „Zsuzsa egy roppant értelmes, talpraesett nő, aki mindig is világosan tudta, hogy számára mi a legmegfelelőbb, és azt nem félt meglépni. Sok férfi tanulhatna tőle.” Hol van itt az, amit állítasz rólam? Én nem minősítettem a 86-os döntését, bár tehettem volna, mert 1986 és 2014 beszélő viszonyban sincs egymással, nem Magyarország miatt, hanem a Világhelyzet miatt. És pontosan ezért jósoltam meg, hogy Németországot meg fogod bánni. Explicit (mert mást nem értesz meg) Németország pont olyan rasszista, mint az 1930-as években volt, csak megtanulták, hogy ezt véka alá kell rejteni. A legkisebb baj esetén megnézheted magad. Ezzel szemeben Zsuzsa egy ultra liberális Kanadába ment, és 3 évtizeddel ezelőtt. What a bloody difference!
„Tibor bá ha egy kis eső kedvedet szegte a generátor beüzemeléstől, akkor mi lesz atomháború idején?” Mi a fészkes picsáért áztam volna halálra, ment volna víz e beöntött benzinbe, és az olajba, amikor ma már nem esett az eső, és ki tudja mikor lesz rá legközelebb szükség? Ez is jellemző rád, hogy belekötsz egy racionális döntésbe, mert az agyad képtelen a racionalitásra, csak az „elveket” ismered és alkalmazod ha kell, ha nem.
35:
Ha egy fázisod van (amit feltételezek), akkor nincs gond. lecsapod a főmegszakítót, ha csak egy van, akkor azt kikiáltod annak, és a csatalakozó kábel fázis vezetékét rákötöd a megszakító kimeneti oldalára. A nullát pedig a házad nullájára kötöd bárhol. Nem baj, ha a csatlakozásod már nem megy át kismegszakítón, mert az aggregátor védve van. Az se árt, ha magát az aggregátort leföldeled. Az aggregátoron van egy ajzat, ahonnan le kell venni az áramot. Ezen a beindítás után (mondjuk) egy fázis keresővel megkeresed melyik pólus a fázis, mert ez azért fontos. Erre persze nincs szükséged, ha csak valamit simán üzemeltetsz a generátorról, mert akkor mindegy hogyan dugod be a villásdugót.
32. Curix:
A legfontosabbnak azt tartom ebben a távolmenni a kulturkörnyezetemtől kérdésben,- mindenki ismerje meg saját magát és, ha ez rendben, akkor mindenki oda mehet sérülés nélkül ahová a bátorságából futja.
Tanyaépítésbe fogtam két éve. Hogy megtudjam miként reagálok az áram hiányára, kikapcsoltam egy hétre az áramot a lakásomban. Hogy megtudjam, érezzem, hűtőszekrény nélkül milyen az élet, kikapcsoltam költözés előtt egy évvel. Egy héten egyszer mentem bevásárolni, mert a tanyán így terveztem a majdani bevásárlást. Meg kellett tudjam, hogyan reagálok a megszokottól eltérő életkörülményekre. Meg kellett, hogy ismerjem magam.
Alom wc, sparhelt tökéletesen működnek a tanyán. Másnak talán rémálom lenne, de, ha ismeri magát az ember és ennek az ismeretnek a birtokában dönt, akkor kifejezetten élvezni fogja az új kihívást.
36:
A fene nagy racionalizmusod meg a náci németek… jól van Tibor bá… ahogy gondolod.
De egy kicsit azért agresszív vagy, nagyon rossz hatással vagyok rád. 😀
38:
Ezt én is így gondolom. Néha mindenkinek ki kell lépni a komfortzónából. Sokkal jobb ha választás kérdése…
39:
Ha nem lennél nekem szimpatikus nem foglalkoznék ennyit veled. Ja és miért vagy szimpatikus? Mert hülye vagy, de ŐSZINTE.
Zsuzsa, 27 évig egy országban ahol hatbaszurkaltak? …….nincs mit mondani.
41:
Ha nincs mit mondani, akkor miért erőlteted? 😀