Tibor bá’ online
Nyugi! Nem rólam van szó. 😀
Öt éve Rómában ritka esemény zajlott le, egyszerre két, nem rég regnáló pápát avattak szentté. De ki lehet szent és miért? Ehhez vissza kell menni legalább odáig, hogy a katolikus egyház szerint egy hívő két fajta bűnt követhet el: halálos bűnt, és bocsánatos bűnt. Ez nem azt jelenti, hogy a halálos bűn nem megbocsátható, csak az egy külön fejezet. A katolikus egyház szerint minden bűn megbocsátható, különösebb következmény nélkül, ha azt a hívő meggyónja egy papnak, aki ezután kiszab egy büntetést (penitencia), ami rendszerint bizonyos mennyiségű imádkozás. Tovább menve, ha a bűnök alóli feloldozást követő pillanatban a hívő egy hirtelen infarktusban elhunyna, akkor egyenesen a mennyországba szállna a lelke. Ha viszont az eltávozás (úgy értem a test eltávozása után 😀 ) pillanatában a hívő lelket mindössze bocsánatos bűn terheli, akkor a lelke a purgatóriumba kerül, amit magyarul tisztító tűznek neveznek. Nyilván azért, hogy a tűzben megtisztuljon a bűneitől. Ha kellő ideig égett a purgatóriumba, akkor megszabadulva a bűneitől irány a mennyország. Na már most, szentnek az nevezhető, akiről egészen biztos tudjuk, hogy a mennyországban csücsül az isten jobbján (sok ezren, esetleg millióan). Ez azért fontos, mert lehet hozzá imádkozni egy kis hátszélért. Elvégre az, aki isten jobbján helyezkedik el, egészen biztos ki tud járni részünkre némi protekciót. Ez különben a Vatikán hivatalos álláspontja volt, hogy pénzzel meg lehet venni a one way ticket-et a mennyországba. Ezt nevezték Péter filléreknek. Ugye, ha egy szegény ördögöt (bocsánat, együgyű szegény emberre gondoltam) meggyőzünk arról, hogy néhány fillér illetékes kezekbe történő lefizetés után nem kell égnie a pokolba, akkor az illető még a szájától is el fogja vonni az ételt, és fillérjeit tálcán fogja átnyújtani plébánosának, hogy a püspök uraknak legyen miből briliáns gyűrűket felhúzni az újaikra. [elnézést a közbeszúrásért].
Ebből az elrendezésből következik, hogy a szentté nyilvánítás nagyon fontos munkafázis, elvégre égés elkerülése végett, olyanhoz nem lehet imádkozni, aki önmaga éppen ég. Na jó, de honnan tudjuk, hogy például II. János Pál, vagy bárki ott ül-e – a már jelzett – kiváltságos helyen. Ennek bebiztosítására szolgál az illető lélekhez (mert a teste már rég elrohadt) való imádkozást követő „csoda”. Ha valaki imádkozik, mondjuk II. János Pálhoz, aminek következtében a volt pápa kedvenc sportjában, azaz síelés közben elszenvedett (elnézés Herr Schumacher) súlyos sérülésből felépül, méghozzá az orvosi várakozásokkal ellentétben, akkor ez csodának fogható fel, és mint ilyen II. János Pálnak tudható be. A komolytalanság elkerülése végett (mert a hívők erre igen hajlamosak) a Vatikán ezeket a jelzett „csodákat” igen alaposan kivizsgálja.
Ez a játék II. Orbán pápa (1088-1099) alatt indult be, majd némi módosítás (III. Sándor pápa – 1159-1181) után, végleges formát VIII. (igen aktív) Orbán pápa (1623-1644) alatt ért el. Ugyanis a szentté avatás egy két lépcsős művelet. A gyanú felmerülése után, vagyis hogy ott ül-e vagy sem – első lépésben a boldoggá avatásra kerül sor. Szent tehát csak az lehet, akit előbb boldognak kiáltanak ki. És miért boldog? Hát már hogyne lehetne boldog, ha várományosa az isteni jobbnak.
Ne is mondjam a protestánsok ebből a buliból kimaradtak. Szerintük itt tulajdonképpen a szentek imádása folyik, amiből ők nem kérnek. Ebből következően például kálvinista templomban nincsenek szentképek és szobrok, viszont nem is pompáznak úgy, mint például az olaszországi katolikus templomok, amelyek láttán az ember nem tud ellenállni az érzésnek, hogy az emberiség jelentős része, csak úgy a múltban, mint a jelenben, milyen bődületesen együgyű tudott és tud lenni.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Régi selmecbányai diáknóta részlete:
A pápa úri módon élt
Sok péterfillért elfecsért
A legjobb bor van asztalán
Én lennék csak jó pápa ám!
Pontosítok: a péterfillér az egyházi adónak az a része, amit a különböző püspökségek a pápának küldenek, a kiadásai és karitatív tevékenységének finanszírozására. Mára nem a kötelező adó része, hanem évi egy vasárnapi perselypénz megy a pápának péterfillér néven.
Amiről Tibor bá beszél, az a búcsú. Kicsit furcsa gondolat tényleg, de az az elképzelés, hogy amikor egy templomnak „búcsúja” van, vagyis amikor azt a szentet (vagy eseményt) ünnepeljük, aminek a templom fel van szentelve, és a helyieken kívül mások is odazarándokolnak, ennek a tömeges közös imának olyan ereje van, ami bizonyos feltételek mellett kiválthatja a purgatóriumot. A feltételek: gyónás, részvétel a búcsúi misén, és felajánlás a pápa szándékára. Ez utóbbi manapság azt jelenti, hogy el kell mondani néhány imát a pápa szándékára. 500 évvel ezelőtt, amikor a Vatikáni Szent Péter-bazilikát építették, akkor a pápa szándéka az volt, hogy adakozzanak a bazilika építésére. Ebben a megfogalmazásban már nem annyira néz ki aljasnak a dolog, de én is megértem, ha ellenérzései vannak valakinek ezzel kapcsolatban.
És ha a végeredményt nézem: akármilyen szép is az a bazilika, nem érte meg az egyházszakadásért cserébe, és hogy azóta is muníciót ad az egyház gyalázására.
Re:2
Pápák bőven adtak muníciót arra, hogy dobálják rájuk a sarat, elég az egyházi/pápai történelmet kicsit elolvasni, és tiszta Trónok harca kerekedik ki belőle…
Arról nem is beszélve, hogy deklarált bibliai tiltást szegett meg IV. Sixtus pápa, mikor megbízta Michelangelot arra, hogy Istenábrázolást fessen a Sicxus kápolnára.
Sem a zsidók, sem a reformátusok, sem a muszlimok nem teszik mai napig ezt, mert tudják, hogy ha antropomorf istenábrázolással operál egy egyház, akkor abból oltári nagy félreértések lesznek, és vannak is mai napig belőle…
Komoly művészettörténeti jelentősége van, ezt nem tagadom, de akkor is komoly hiba volt ez a pápa részéről. Ami felveti az a pápai tévedhetetlenség dogmájának érvényességi határát is, mert a kérdés az, hogy a pápa dogmája erősebb, vagy a szentírás szava… (A tévedhetetlenség dogmája jóval későbbi kronológiailag, de akkor is problémás a szituáció, nem is él túl sokszor ezzel a lehetőséggel egyik pápa sem.)
3: Ez sajnos nagyrészt igaz. Sixtus pápa megbízása Michalengelo felé ugyanakkor nem ex cathedra kiejelentés volt, ezért nem is tartozik a tévedhetetlenségi dogma körébe.
Re:4
Sixtus pápa valóban nem ex cathedra kérte meg a kedves művészünket, hanem csak „úgy” miközben egyértelműen le van írva a tiltás, ergo egy földi ember felülbírálta az isteni kinyilatkoztatást… Maga az ex cathedra, mint intézmény ezek után erősen kérdőjeles, mert ha ilyen alap kérdésben se sikerült betartani a szabályt, akkor milyen alapon mondhatja egy pápa, hogy tévedhetetlen.
Érted a problémámat, min rugózok…
Lehet hogy azért vezették be az első vatikáni zsinaton ezt a dogmát, mert elébe akartak menni a kritikának, de ez a fajta megoldás több kérdést vet föl, mint megoldást, szerintem.
Mondjuk ez alól van egy kivétel. Ha maga Isten szól a pápán keresztül ex cathedra, és egyfajta médiumként beszél, és tanúbizonyságot tesz róla, hogy a csatornázás valóban isteni, akkor korrekt a dolog. De erre nem túl sok példa akad, ha van egyáltalán.
(Ha van, kíváncsi lennék a forrásanyagra.)
Tudom hogy erősek a szavaim, és valakinek bántó is lehet, de az intézményesített vallások nincs semmi bajom. Nem azért írom ezeket, mert jól bele akarok rúgni a katolicizmusba, hanem nem tudom nem észre venni az anomáliákat.
Re:4
Csak kíváncsiságképpen.
Képen Mária a kisded Jézussal az ölében, szemből balra Szent Ferenc, és tőle jobbra Szent Antal? Bevallom nem ismerem föl a szentek jelentős részét, de Donatello bronzplasztikájában van egy probléma, mert Szent Antal karjában lévő könyv 2 verzióban is le van fotózva. Egyik verzióban csak könyv van, másik verzióban liliom és konyv is van a kezében. Ezt hogyan sikerült?
5: A katolikus egyház eleve viszonylag lazán kezeli az ábrázolás témáját, egyébként az keleti egyházhoz hasonlóan. Én úgy látom, hogy az eredeti tiltás értelme az volt, hogy senki ne azonosítsa Istent valami képpel vagy szoborral. Amíg tudjuk, hogy a kép és a szobor csak egy ábrázolás, ami nem jelent azonosságot, addig nincs probléma. Bár ez lenne a legnagyobb bajunk, a legsúlyosabb vád, amivel az egyházat támadni lehet!
Egyébként nem bántóak a szavaid. Bárcsak mindenki ilyen korrektül és tiszteletteljesen fogalmazná meg a kritikai észrevételeit!
Re:7
Kicsit gonoszkodó kérdés:
Hogyan lehet egy isteni tiltást lazán kezelni?
Ha valamire rá van írva, hogy ne nyúlj hozzá, mert megráz, akkor azért van oda írva mert megráz. Nem kicsit ráz meg, hanem nagyon, ezért volt oda írva a tiltás…
Pontosan ugyan azért volt leírva a tiltás, hogy ne legyen belőle félreértés.
Nem akarom megbántani az egyszerűbb embereket, de ha Istenábrázolásként egy izmos idősödő férfi alakot néznek, akkor akaratlanul is ez kép fog beépülni, és el is jutottunk az antropomorf Istenképhez, ami miatt pontosan megszületett a tiltás.
Ez a kép végül beépül a kollektív emlékezetbe, és olyan zsákutcába visz, hogy évszázadok/ezredek kellenek, mire helyére kerül minden. Csak megjegyzem, még zsákutcában vagyunk, szerintem… 😉
Én egy outsider vagyok sok tekintetben, mert bár kereszténynek vallom magam, de definitíve elég rendhagyóan szemlélem, és élem meg a kérdést. Nálam nincsen tabu, nincsen dogma, minden meg és átbeszélhető.
8: Mégis, szerinted milyen baj származik az antropomorf istenképből?
Egyébként te is tudod, hogy lehet valamit lazábban vagy szigorúbban kezelni. Ott vannak például a zsidók, akiknek megtiltották, hogy pogány szertartás keretében megfőzzék a bárányt az anyja tejében, amit ők úgy értelmeznek, hogy semmi hús semmi tejterméknek a közelébe se kerülhet. Vagy a muszlimok, akik a bálványkészítés tiltását úgy értelemezik, hogy se embert, se állatot, semmit ami mozog nem szabad ábrázolni – hol van ez a bálványtól? Mint Makó Jeruzsálemtől!
Re:9
Hogy az egyszerűbb ember számára Isten=izmos öreg bácsi, amit ha kicsit tovább gyúrunk, akkor lesz belőle kép/szobor/tetszőleges megszemélyesítés, és itt már a bálványimádás határmezsgyéjén mozgunk, mert némi trükkel a „kedves” művész úgy alakíthatja az ábrázolást, hogy más lesz a szereplő valójában, és baromira nem Istenhez kezdenek imádkozni…
Képi ábrázolással az a baj, hogy szalámi technikával ki lehet forgatni az egész eszmeiséget, és a végén pont az ellenkezője lesz, mint a kiindulási alap. Tiltás pontosan azért született meg, mert tudta a főnökség, hogy ebből sok jó nem születhet, mert a relativizálás kiforgat mindent a sarkából. Pl Jézus ábrázolása nem volt tiltva, de érdemes végig nézni ábrázolásának evolúcióját. Kíváncsi vagyok rá, hogy rá jössz-e, hogy mi vele a problémám.
Persze a vallásokban vannak túlkapások is, lásd az ortodox zsidókat, vagy a radikális keresztényeket, akik szó szerint értelmezik a Bibliát, de akad 1-2 elborult buddhista szekta is, ahogy nem kell a szomszédba menni radikális imámokért sem, ha a Koránt kell kicsit átértelmezni. Erre lenne jó a nyílt teológiai vita, már ha lehetne, mert minden vallási felekezetnek vannak becsontosodott dogmái, amit nem engednek el egykönnyen. Eleve ami intézményesített vallás, az a vallási bürokraták terepe lesz, akik kényszeresen szabályozni akarnak mindent, és a végén teátrális katyvasz lesz mindenből, miközben pont a lényeg kopik ki belőle.