Tibor bá’ online
Dr. Ken Murry a Dél Kaliforniai egyetem tanára írt egy posztot egy online magazin részére, arra számítva, hogy lesz majd egy-két hozzászólás. Helyette özönlöttek a kommentek. Mi volt Dr. Murry témája? „Az élet, halál és az orvosok.” És pontosan mi volt a siker oka? Azt állította, hogy az orvosok egészen másképp rendezik saját végórájukat, mint amit a pácienseinek ajánlanak. Egyszerű szavakkal, az orvosok maguknak nyugodt kellemet választanak agresszív beavatkozás vagy kezelés helyett. Vagyis, az orvosok a pácienseik részére az utolsó óráikban rutinszerűen olyan eljárást javasolnak, amit ő maguk nem vennének igénybe. Az utolsó kérdés, mit tudnak az orvosok, amit mi nem tudunk? Dr. Murry szerint az orvosok ismerik a modern gyógyítás lehetőségeinek a határait, és tudják, hogy az élet meghosszabbítására való törekvés gyakran hosszan tartó szenvedést jelent.
A hozzászólás özönben volt minden. Többen jelezték, hogy szeretett hozzátartozójukat végórájában toxikus drogokkal „támadták” meg, vagy minden hasznosítható ok nélkül felesleges fájdalmakat okoztak nekik. De voltak egészségügy dolgozók is, akik aláhúzták Dr. Murry állításait, aki úgy nyilatkozott, hogy a történetek nagy része szívfájdalom okozó volt.
Szép-szép, de ezeket a történeteket adatokkal kellett volna alátámasztani. Dr. Murry hozzájutott egy John Hopkins felméréshez, ami 750 orvosról szólt, akik 1948 és 1964 között dolgoztak. Ezen orvosok nagy része már nincs az élők sorában. Kérdés miben és hogyan haltak meg. Kiderült, hogy amikor egy orvosnak szembe kell nézni saját betegségének a diagnosztizálásával egészen más eljárást választanak, mint amit maguk ajánlanának betegeiknek. Arra a kérdésre – amit orvosoknak tettek fel – hogy mit választanának, ha visszafordíthatatlan agykárosodásukból kifolyólag nem ismernének fel embereket és nem volnának képesek beszélni. 90 százalékuk nem kért a géptüdőre kötésből, és vese dialízisből. 80 százalékuk visszautasította a mesterséges táplálást is. Vagyis minél jobban ismeri valaki a beavatkozásokat, annál kevésbé kér belőle. És talán azt is meg lehet említeni, hogy a páciensek és hozzátartozóik irreális elvárásokat fogalmaznak meg maguknak, ami nagyon gyakran visszafelé sül el.
Egy idős nő, nevezzük Nellinek, betegségének végső szakaszában aláírta, hogy nem kér életmeghosszabbító beavatkozást. Néhány héttel később légzési nehézségei voltak. A kezelőorvosa azt mondta a férjnek, hogy felesége szenved, nem akarja-e hogy rákössék egy respirátorra? A férj úgy gondolta az orvos jobban tudja, és beleegyezett. Ezt hét kemény nap követett, ami alatt a férj gyötrődött. Végül Nelli meghalt, az özvegynek elviselhetetlen lelkiismeret furdalása támadt, amiért feleségének a kívánsága ellenére mesterséges lélegeztetést hagyott jóvá számára. Úgy érezte, hogy élete utolsó hetében cserbenhagyta feleségét, aki annyira bízott benne.
Az emberek zöme otthon akar meghalni, miközben szerettei körülötte vannak. Valóságban az emberek 70 százaléka kórházban hal meg hosszas küzdelmek után terminális rák, szív elégtelenség, gyógyíthatatlan betegségekben, és legtöbbször úgy, hogy senki sincs ágyuk mellett.
A végső kérdés így hangzik: Hogy kívánsz meghalni, tegyünk meg mindent az életed meghosszabbítása érdekében, vagy erőteljesen nyomjuk el a szimptómákat és tartsunk relatív kényelmes helyzetben? Erre a kérdésre az orvosok a második opciót választják, mert a kezelésekkel kapcsolatban látták, amit láttak.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Nagyon jó cikk Tibor bá’!
Nyilván nehéz állástfoglalni – egyrészt mert a személyes vélemények szubjektívek -, de azért kiérezni a cikkedből – ami az én véleményem is -, hogy azért van egy alapvetően objektív tény: sokszor feleslegesen szenvednek emberek. Ezt én három területen tapasztaltam meg. Egyrészt egy volt barátnőm ápolónőként dolgozott és olyanokat mesélt, hogy a hajam is égnek állt, pl. két fiatal orovos azzal játszott, meddig tudják életben tartani az abszolúte menthetetlen hajléktalant… sokáig, és szenvedett. (Kilencvenes évek közepén történt.) És tudnám sorolni. Másrészt személyesen is megtapasztaltam az édesapám esetében. Harmadrészt láttam több ezer embert meghalni, és köztük sok baleset miatt. Az egyik ilyen „kategória”, amikor nehéz tehergépjármű alá kerülnek az áldozatok, sokszor élnek, miközben a testükből nagyjából semmi nem maradt meg köldöktől lefelé… és amint leszedik a tehergépjárművet, meg is halnak szinte rögtön, addig viszont nem. Általában az ilyen súlyos és halálos sérüléseknél nem annyira jön át, hogy fájdalmaik vannak – ami nem jelenti azt, hogy néha bizonyosan a poklot járják meg -, sokkal inkább azt lehet látni, mint ha tök részegek lennének. Ilyenkor várakozni, hátha meghal, meg kamerázgatni – teszik mentősök -, meglehetősen durva dolog.
Egy biztos, én nem csinálom azt végig, amit apám, vagy sok-sok elhunyt beteg. S ez alatt a „hosszabbítást” értem, aminek semmi értelme. (Valahol az egész eutanázia is félresikeredett dolog, nem az, aminek lennie kellene, de nem akarok vihart a biliben, sem offtopic lenni.)
A helyi /felvidéki kis falu/- háziorvos tavaly felakasztotta magát. Szintén orvos felesége talált rá. A doki a rendelési ideje alatt hirtelen elhagyta a rendelot. Valamilyen betegségének az eredményei érkeztek meg..
Egy biztos,tudta miért teszi.
Egy mellékszál: ,,sajnáljuk,, az orvosoktol a magas fizetést de tudhatnánk hogy alacsonyabb átlagéletkorral fizetnek foglalkozásukért.
Temérdek szenvedést látnak és ez kikésziti sokukat.
Normális fájdalom csillapitást, akár drogokat vagy eutanáziát szeretnék látni,de intelligens keresztény kormányunk miatt ez lehetetlen.
Én normális euthanáziát kérek szépen. Hollandiában az elhunytak 5% kérte (több mint egy harmaduk 80 év feletti) és folyamatosan emelkedik a szám a 2002-es engedélyezés óta. Szerintem ha beépül a köztudatba, és teljesen elfogadottá válik, akkor ez lesz a „normális” kimenetele a hosszú szenvedéssel járó betegségeknek. A magam részéről ha nem lesz lehetőség, de nem látom értelmét a továbbiaknak, és képes leszek megtenni fizikailag, akkor megteszem magamnak, nem a szenvedés miatt, csak amikor már nincs értelme lenni, akkor minek?
„és képes leszek megtenni fizikailag, akkor megteszem magamnak,….”
Es pontosan hogyan?
Tavaly 2 napot én is az intenzíven töltöttem; kérdésemre a főnővér elismerte, hogy VALÓBAN spórolnak a morfiumon és a fájdalomcsillapítókon. Irgalmazzon az Ég annak, akinek a hozzátartozói nem tudnak hozni / intézni ilyesmit.
Optimálisnak nem lehet a haldoklást nevezni.
A nyilvánvaló leépülést el kell vhogyan fogadni.
A földi létet hangoskodással kezdjük,
a távozás egy halk sóhajtás és annyi.
Közeli hozzátartozóm(+82) több éven át tartó sorozatos apró agyvérzéseket kapott.
Lassú folyamat volt, aminek az ereményeként elvesztette az önálló mozgás lehetőségét. A fekvés miatt az izomerő elvesztése sajnos egy gyors folyamat.
Mindvégig tudatánál volt, jó étvággyal étkezett,
sőt viccelt ezen a bolond helyzeten.
Nem volt szükség kábító gyógyszerekre.
Szerencsére nem kellett egy kórházban sínylődjön.
Nagyon szeretett regényeket, újságot olvasni, és a bibliáját is gyakran forgatta.
Az utolsó időkben is lehetett normál módon beszélgetni,
érdekelte, az ország milyen irányt vesz.
Elrendeztünk mindent előre.
5:
Érdekelne, hogy tud a hozzátartozó morfiumot hozni?
És mindezek ellenére, amikor Magyarországon valaki egyáltalán felveti az eutanázia gondolatát, a többség habzó szájjal tiltakozik. Pedig szinte mindenkinek van olyan hozzátartozója, aki hosszas szenvedések közepette halt meg. És bizonyosan maguk a tiltakozók jelentős része is úgy végzi majd. És mégis.
Jellemző, hogy az Origó képes volt azzal támadni Sorost, hogy megölte volna a saját anyját. Itt is az eutanáziáról volt szó ugyebár, de remekül lehetett vele prolit hergelni. Ha egyetlen dologban egyet lehet érteni Sorossal, az az eutanázia kérdése.
7. Nem lehet Tibor bá, hogy a morfint ugyanúgy fel lehet iratni, majd kiváltani és bevinni a kórházba? Én nem tudom, csak kérdezem hátha vki tudja.
9. Tunder:
De, lehet. A morfint nem tudom, lehet-e, mert azt tudomásom szerint injekcióban, vagy infúzióban adják, tehát eleve kórházi körülmények között, de egyéb opioid fájdalomcsillapítókat lehet. Ellenőrzött készítmények, tehát bonyolultabb az eljárás, mint a sima vényköteles gyógyszereknél, de fölírják, és, ha fölírták, be is lehet vinni.
Terminális betegeknél a fentanil tapasz most az elterjedt. Nagyon drága, de 90-100%-os támogatás van rajta.
Érdekes ! Guy Mcpherson egy elég újkeletü videójában Olyan orvosokkal szemlélteti a földgolyóbis illetve az emberiség kipusztulásának a lehetőségét amely orvosok a „Végső stádiumban levő páciensek kezelését végzik . Az egyik orvos meg is jegyzi „Amikor én megyek nehogy kezeljetek engem mindenki mást kezelhettek engem semmiképpen ” https://www.youtube.com/watch?time_continue=27&v=1aCmDXFrLsw
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET…
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… –
Személyes véleményem:
Mint annyi mindent, a halált is privatizálták. Ha közeleg a halál, az történik, hogy a haldoklót berakják egy mentöbe, kórházba viszik, és haláláig benn tartják.
Ma már nem lehet méltósággal eltávozni, még azoknak sem, akiknek ez lehetséges volna ( persze nem mindenkinek lehetséges eleve, sajnos ). Arról nem is szólva mekkora üzlet.
A halál már nem az élet része, mindenki menekül a haldoklótól, és iszonyodik a gondolattól, hogy az illetö esetleg a házban hal meg.
Régen olvastam egy könyvben, azt sem tudom hogy dokumentum, vagy regény volt-e, hogy a haldoklóhoz egy szerzetest ( Ázsiában játszódik, Tibet környékén ) hívtak, aki hosszan elbeszélgetett vele, felkészítette a nagy útra, és az ember békében halt meg.
A halált senki sem kerülheti el, és valószinüleg mkndenki, aki tudatánál van, egyfajta pánikba esik – ilyenkor a legszebb dolog amit el tudok képzelni, hogy valaki megfogja a kezed, a megfelelö (!) módon szól hozzád, és te békében, méltósággal hagyod el ezt a világot.
(az utolsó kenetnek is ilyesmi az értelme a mi kultúránkban)
13.
Mélyen egyetértek.
7 Tibor bá
3 éve a fiam argentin dogja 10 évesen sulyos belsö dolgokkal az állatkórházba került…én is jártam látogatni a kutyát, és amikor a fájdalomcsillapitója elfogyot ( morfium) kaptam a receptet és kiváltottam igaz 2 napot várnom kellett a egyetlen patikában ahol valahonnan hozatják ezeket. 6 ampulla kb 10.000Ft volt.
Megjegyzem valamikor 2002 táján vastagbélgyulladásra ami igen fájdalmas én is ezt kaptam innen tudom morfium más néven: contramal inj. és van tablettában is amit rákosok kapnak a kórházakban.
Érdekes a kutya semmi perc alatt megkapta a receptet bár nem tudom megkapta e a megvásárolt bevitt injekciót…mert 1 hét alatt elment.
15. Kékavian
A Contramal nem morfium. Opioid, de azok közül a leggyengébb. Nem is ellenőrzött készítmény, csak simán vényköteles.
Van Bükk-fennsíkon, egy turistaút mellett egy emlékmű, ott halt meg egy 67 éves túrázó.
Ismerem jól a környéket, ahhoz, hogy oda eljusson valaki, nem lehet ágyban fekvő beteg.
A legszebb helyen, szívének legkedvesebb elfoglaltságának közepén érte halál.
Magamnak is ezt kívánnám