Tibor bá online
Jancsika jóvoltából két éve kezembe került a Rise & Fall of Modern Medicine című könyv, amely átfogó képet fest a gyógyítás közelmúltjáról. Az anyag óriási, amiről egészen biztosan egy dolog szűrhető le. A ma embere hihetetlen szerencsés, csak nem tud róla, depressziós, mereng a múltba, kínjában az ezoterika felé fordul, semmivel sincs megelégedve, szerencsétlennek érzi magát, miközben minden lehetőség adott ahhoz, hogy megérje a 100. születésnapját.
És most a könyvből: Az orvos, aki az 1930-as években kezdte a praxisát a számtalan betegség gyógyítására talán egy tucat gyógyszer állt a rendelkezésére. Aszpirint írhatott fel reumára, digoxint szívpanaszokra, tiroxint és inzulint, ha pajzsmirigy vagy hasnyálmirigy problémák adódtak, vérbajra Szalvarzant, brómot a szedálásra (nyugtatás), barbiturátot epilepsziára, végül morfiumot az elviselhetetlen fájdalomra. Harminc évvel később, amikor hipotetikus orvosunk a nyugdíjba vonuláson gondolkodott, a rendelkezésére álló gyógyszer arzenál meghaladta a kétezret. 1935 előtt egészen egyszerűen semmi nem állt az orvosok rendelkezésére, hogy egy fertőzéssel felvegyék a harcot. Ugyanis 1935-ben vált világossá, hogy egy festésre használt vegyület szulfamid gyökének baktériumölő hatása van (a sztreptokokkuszok összetévesztik egy osztódáshoz szükséges folsavval, és leáll a szaporodásuk). Személy szerint nekem 4 éves koromban (1937) tüdő és mellhártyagyulladásom volt. Szüleimnek azt mondták, hogy készüljenek fel a legrosszabbra, mert ebbe bele illett halni, de meggyógyultam. Valószínűleg alkalmazták az éppen felfedezett új gyógyszert. Nekem éppen időben történt az új felfedezés. A szulfamid sikeresen volt alkalmazható torokgyulladásra is, ami elsősorban gyerekeknél reumás lázba torkolhat, és megtámadhatta az ízületeket, a szívet és a vesét is. Ezen kívül a szulfamid széleskörű alkalmazása során rájöttek, hogy vízhajtó hatása is van, ami szívelégtelenség esetén életmentő. Ugyancsak a szulfamidalkalmazás vezette az orvosokat rá, hogy kihat a pajzsmirigy működésére. Tífusz elleni bevetés során kiderült, hogy a szulfamid drámaian csökkenti a szérum glükóz tartalmát, ami arra engedett következtetni, hogy a diabétesz kezelésénél is alkalmazható. Szóval „perceken belül” egy tucat, különböző betegséggel fel lehetett venni a harcot.
1941-re betoppant a penicillin, aminek felfedezéséhez ugyancsak a véletlenre volt szükség. Egyszeriben a betegségekkel szembeni küzdelem nem látszott oly kilátástalannak, mint korábban. A nem szteroid gyulladás csökkentők, a béta blokkolók, a sztatinok és hasnyálmirigy serkentők felfedezésével szembe lehetett nézni a korábban gyógyíthatatlan időskori betegségekkel, például a magas vérnyomással, amely lassan bár, de biztos szívelégtelenséghez, vagy sztrókhoz vezet.
A gyógyszereken kívül hatalmas fejlődés jelentkezett az eszközök terén is. A már korábban is alkalmazott, és jelentős veszéllyel járó röntgenhez felzárkózott az EKG, CT, MRI, ultrahang, száloptikás katéterek alkalmazása, a szerv átültetések, implantációk, protézisek.
A könyv írója rámutat arra, hogy a haladás oly gyors volt, az eredmény annyira elképesztő, hogy az emberek észre se vették. Természetessé vált, hogy mindenre van egy pirula, amit csak be kell venni és kész. Mindez oda vezetett, hogy hullákat életben lehet tartani hónapokon át iszonyatos költségek mellett, de ez már a modern gyógyászat bukása, azaz egy másik történet. Ha a könyvet lefordítják magyarra, feltétlenül olvassátok el.
____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________
Attilát kitiltottad a blogból, Tibor bá’?
1:
Dehogy tiltottam ki. Ránk unt, mert nem termett számára babér. Véleménye miatt senkit se tiltok ki, csak ormótlan bunkóságért.
Köszi. Már egy ideje nem látom a kommentjeit, azért kérdeztem.
Jelentem, a könyv VAN magyarul! Az orvostudomány önkritikája címmel kapható.
4:
Köszi, de amint látom az embereket az egészségük a legkevésbé se érdekli.
Most találtam, prepper hölgy előadása. Beszél járványügytől kezdve harci gázokon át az esetlegesen széteső civilizációban megszokott medikációjú tömegek elvonási tünetein át sokmindenről, ami szóba jöhet:
http://www.youtube.com/user/ThePatriotNurse
Nekem az egészség nem azt jelenti, hogy a gyógyszerekkel és az orvostudománnyal foglalkozzam, hanem hogy a lehetőségeimhez képest fenntartsam az egészségemet. Azon szerencsés emberek közé tartozom (családommal együtt), hogy nem kell orvoshoz járnunk. Vannak emberek, akik szerint kihagyni a szűréseket, és az oltásokat felelőtlenség, én pedig azt gondolom,hogy állandóan azon morfondírozni, hogy melyik influenza elleni oltást adassam be magamnak, hogy melyik szűrő vizsgálatra kell éppen szabadságot kivennem, azzal csak azt érem el, hogy állandóan a betegségek járnak a fejemben. Mi kertet művelünk, kutyát sétáltatunk, befőzünk, főzünk és gyógynövényes teákat iszunk. Azonban ez nem jelenti azt, hogy elutasítom a csülökpörköltet, a házi pálinkát, stb. 🙂
És ez a mondat számomra nagyon aggasztó „hullákat életben lehet tartani hónapokon át”, mert ha eljön az idő (akár ideje korán is), akkor én szeretnék méltósággal meghalni.
7:
Hogy kell-e vagy nem kell orvoshoz járni az nem szerencse kérdése, hanem tudásé. El lehet vetni egy vakcinát, egy röntgen szűrést, de meg kell tudni indokolni, miért. pl. 7 éves koromban TBC-t kaptam, de szerencsém volt, mert a góc elmeszesedett, (spontán) meggyógyultam. Jobb volt, mint egy BCG oltás. Ezen az alapon egyetlen tüdőszűrésre se mentem el, mert TBC-t aligha kaphattam volna el, a 23 évvel előttem járó apám nem kapott rákot, pláne nem tüdő rákot (élete végéig nem kapott) pedig dohányzott, én pedig nem, feltételeztem,hogy én se fogok kapni, viszont az állandó röntgen besugárzás egészségtelen. Az nem indok, hogy nem morfondírozok, mert kertet művelek és kutyát sétáltatok.
5. „..de amint látom az embereket az egészségük a legkevésbé se érdekli.”
Ezzel egybecseng a korházban tapasztaltak.
Az egyik legfájdalmasabb a vesegörcs. Ott fekszünk hatan egy korteremben már görcsök nélkül, olyan fájdalom után, ami földhözvágja az embert, de rajtam kívül egyik sem tartotta be az orvos utasításait.
Nyafogtak, mintha ovodások lettek volna.
– Ő nem bír annyi teát meginni.
– Ugrálni a lépcsőn sarokra érkezve?, hát persze.
Egyedül voltam, aki betartotta az orvos utasításait. Meg is előztem mindenkit az eltávban.
Nem tartják be az éhgyomrot, nem az utasítás szerint szedik a gyógyszert, olyat esznek ami tiltva van, csalnak a lázmérővel, ki lefelé, ki fölfelé, épp mi az érdeke, kibújik a gipszből, majd kontrólra visszabújik.
Erre a jelenségre, hogy nem akar mindenáron gyorsan meggyógyulni, a magyarázatom, hogy élvezi a vele való fokozott gondoskodást, végre rá irányul a figyelem.
Ha meggyógyul, mehet vissza a robotba.
A katéteres szívszervíz az egy csoda. Első nap műtét, második nap megfigyelés, harmadik nap távozás.
Kérdezem egy ismerősömtől, hol voltál néhány napig?
– Beültettek egy pészmékert. és mutat a szívére.
Nem volt bent egy hétig sem.
Ha ez a fejlődés folytatódhatna az orvostudományban, akkor simán megcélozható lenne a 154év.
4,5:
Itt megvehető e-könyv formában:
http://www.interkonyv.hu/konyvek/az_orvostudomany_onkritikaja
Lényegesen olcsóbb, mint papír alakban. ellentétben pl. az Amazon árképzésével.
9. Károly
Igazad van.
Tromfolok kicsit.
Tegnap jött egy új „betegem”. )98 kg, 31 éves nő, cukorbeteg. Kávészünet. Előveszi a süteményt. Mondom neki nem vagy te cukorbeteg? De igen, mondja,s eszi tovább a sütit. Kérdezem. Nem kell diétáznod? Nem, ha rosszul vagyok, beveszek majd gyógyszert. Közölte, hogy ő szereti az édességet, s nem érdekli, hogy nem ehetné. A foglalkozáson, mihejt kicsit fáradt, közölte, ennyi. Legszívesebben mondtam volna neki,nehogy hozzám jöjjön, ha az amputáció után megint rehabilitációra küldik, mert elhajtom.
Nagyon fel tudok háborodni akkor, ha tudja valaki, hogy mi a baja, s kicsi önuralommal tudna változtatni, de nem hajlandó.
Nap mint nap találkozok cukorbetegekkel, akik képtelenek maguknak parancsolni. Látszat tevékenységgel oldják meg a problémát csak.
7: Miértke: Pontosan ezért ma már nem csak a születéskor mérhető élettartamot mérik, hanem az egészségben eltöltött évek számát is. És a szomorú valóság az, hogy bár ez utóbbi is nőtt, de sajnos jóval szerényebb mértékben, mint az előző. Ráadásul ma eljutottunk odáig, hogy pl. az USA-ban már több statisztikus szerint csökken a születéskor várható élettartam, ugyanis az egyéni életmódban bekövetkezett drasztikus romlás már túlszárnyalja az egészségügyi ellátás által nyújtott előnyöket (elhízás elsősorban).
9: Károly: az a baj a kardiológiával, hogy bár rengeteget fejlődött az utóbbi években, de a kórlefolyást az új módszerek egyre kevésbé tudják módosítani, egyre inkább csak az életminőséget tudjuk javítani, de a várható élettartamot már nem. A klasszikus pacemaker terápia egyébként hihetetlen javulást hozott a szívritmuszavarok-esetében, de az újabb pacemakerek (ICD, CRT, CCM) már inkább csak a beteg közérzetét javítják, további életéveket már nem tudnak biztosítani.
A szívkatéterezés hasonló: ami ma tud, azt már tudja jó 20-25 éve, és igazából merőben új technikák nem igazán vannak. Egy kicsit más a gyógyszerelés, de sokat nem jelent. Igen, gyorsabbá vált az ellátás, de ez elsősorban az egészségügy költséghatékonyságával szembeni elvárások miatt van így, nem pedig azért, mert ma többet tudnánk, mint 20-30 évvel ezelőtt. Azt tudni kell, hogy az egészségügyi intézmények költségeinek egy hatalmas része a hotelszolgálat, így minél kevesebbet fekszik benn a beteg, annál költséghatékonyabb az ellátás.
10: Pzuj: No igen, amit az Amazon csinál, az már pofátlanság – kb. 2 dollárral adják olcsóbban azt a könyvet, amit ki se kell nyomtatni…
11: buza: Ugye? Ilyenkor jön rá az ember, hogy tényleg reális az 1965-ös kanadai hatástanulmány: Az egészség összetevői 30% genetika, 30% környezet, 30% egyéni viselkedés, és MAXIMUM 10-12% egészségügyi ellátás…
Éppen most mértem a cukromat: 5,2 mmol/L. Ha laborba mennék, akkor egészségesnek deklarálnának, pedig csak odafigyelek (imádom a gesztenyepürét 🙁 ).
Tibor bá’ jancsika, köszönjük az ajánlást!!